Voltam gyerek. Volt gyerekkorom, gyerekszobában, gyerekkönyvekkel. A gyerekszobabútor polcain ott áll(t) La Fontaine A tücsök és a hangya című kötete is. Amiből most A farkas és a daru története jutott az eszembe. A mese konzekvenciája, a jól ismert frázis: jótett helyébe jót NE várj…
Szerda este 7 óra pár perc, megcsörren a telefonom. Az Exem hív:
-Hol vagy, otthon?
-Fogadjunk, azért hívsz, mert Kaposváron vagy?! (Nem kaposvári a “Drága”.)
-Nem, nem vagyok ott.
-Akkor hova akarsz elküldeni?
-Honnét tudtad, hogy ezért hívlak?
-7 együtt töltött év után nem sok meglepetést tudsz nekem okozni…
-Hát, lenne pár dolog, amit venned kellene nekem.
Itt jegyezném meg, hogy Életem Exszerelme a “kék-sárga” üzletlánc egyik, akármelyik üzletébe kívánt elküldeni. Este 7-kor, a nyitva tartás pedig 8-ig szól. Nekem pedig kell minimum 3/4 óra, míg átöltözöm, összecihelődök, elkapkodom a futóműveim a boltig. De ez mellékes.
Szóval, papírt és tollat kerítettem, és felvéstem, hogy mit, milyent, melyikből, mennyit szeretne.
-Nem kerülnek ám sokba, nincs tízezer az egész.
-Hát, akkor itt halt meg a buli, Drágám, mert nekem nemhogy lapos a pénztárcám, de már szó szerint homorú a vákuumtól, ami benne uralkodik. Össz-vissz van egy ezresem, azt szívesen felajánlom e nemes célra.
-Jaaaj, de nekem nagyon kellenének ezek a cuccok, nem tudnád valahogy mégis megvenni őket?
-Holnapra lesz pénzem, akkor elmegyek, megveszem.
-De csak máig tart az akció!
-Tudom, hogy csütörtökön van váltás, de a műszaki cikkek, ha nem fogynak el, akkor nem kerülnek beszedésre. Holnap megveszem neked, amit kapok. Igaz, hogy arra a pénzre, amit holnapra várok, nagyon nagy szükségem lenne nekem is, mivel abból tudom csak befizetni az internetszámlám -amit ha nem fizetek be legkésőbb holnap, akkor kikapcsolják a netem, és a visszakapcsoltatás díja többe kerülne, mint 2 havi előfizetésem…-, de bassza kutya, lenyelem, csak hogy neked meglegyen az örömöd.
-Jó. (Ebbe a 2 betűbe sűrítette bele a köszönöm szót…)
Másnap elbattyogtam a 3 közül a legközelebbi üzletbe. Ott a kis listámon szereplő tételek közül csak egyik volt készleten. Az, amiből két darabot kellett volna vennem. Egy szivargyújtós, USB-s telefontöltő. Amiről nekem előző este le sem esett, hogy mi a francnak kellene 2 db ebből az Exemnek. Mert az igaz, hogy telefonja 3 van, na de autója és szivargyújtója csak egy. Így kíváncsi lettem, hogy kinek hitelezem meg a másik töltőt. Felhívtam:
-Csak USB-s töltő van, azt tudok csak venni neked.
-Jó, de abból kell 2, ugye nem felejtetted el?!
-Persze, hogy nem! De minek neked 2 belőle?
-Ja, nekem csak az egyik kell… (Közben már próbálta volna elharapni a mondat végét.)
-És a másik…?
-Ja, hát az egy barátomé lesz.
-Igen? Melyik barátodé?
-Nem ismered. De különben is, mi közöd van hozzá, hogy kié lesz a másik???
A megfogalmazás ennél jóval cizelláltabb volt, de inkább nem írnám ki szó szerint…
-Hát, azért csak érdekel, hogy kinek vásároltatsz velem! Főleg azok után, hogy elmondtam, milyen áron tudom megvenni.
-Jó, akkor tudod mit? Mindkettő töltő az enyém lesz! Így jó? Mindegyik nekem kell, csak vedd meg őket!
-Te tényleg ennyire hülyének nézel…?
Újra a cizellált megfogalmazásban az előbbi kérdés, de már tagoltan – azt hitte Szegényem, hogy a felfogásommal van a gond:
-Mi-kö-zöd-van-hoz-zá-hogy-ki-é-lesz-a-má-sik???
-Igazad van, semmi közöm hozzá.
-Na csak hogy végre rájöttél!
-…és mivel nem ismerem a barátodat, és nincs is hozzá semmi közöm…, így nem is fogok venni neki semmit.
Azt hittem, 7 év után már nem tud meglepni az Ex. De tévedtem. És abban is, amikor azt gondoltam, hogy a pofátlanságának van határa. Nincs. Határtalan:
-Jó, akkor csak nekem vegyél 1 darabot!
Ezen a ponton a beszélgetésünk véget ért. És azóta is pont ugyanannyi USB-s szivargyújtós töltő sorakozik az áruház polcain, mint amennyi akkor sorakozott, amikor felmértem a terepet. Ha azóta valaki nem csappantotta meg a készletet. Mert én nem vettem 1 darabot sem. És nem is fogok.
La Fontaine után szabadon – ez egy 21. századi, 100 % valóságmagvú tanulságos történet volt. Vagyis mese. Állatmese. Amiben a főszerepben a címeres ökröt alakítottam: én…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: