Eszter útnak vált. Le kellett mennie a városba. Úgy döntött, ez alkalommal pirosba burkolja magát. Felvette a kis piros blézerét és megsétáltatta tűzpiros tűsarkúját. Ahogy így haladt, a megszokott útvonalán, a cseppet sem feltűnő ruhájában, egy házfelújítás előtt vezetett el az útja. A ház nem családi, hanem egy nagy irodaépület volt. És rengeteg munkás dolgozott rajta. Egészen addig, amíg Ő oda nem ért. Akkor aztán kiesett a kőműveskanál a kezükből, le akarták nyelni a micisapit, és kezdődött az összekacsintás, pisszegés, fütyülés, beszólás. Eszter vérnyomása ilyen esetekben hirtelen fel szokott szaladni és nagyon fel szokta fújni, húzni, szívni magát – de most még viszonylag béketűrő kedvvel konstatálta az eseményeket és továbbsétált. Miután elintézte a halaszthatatlan tennivalóit és végigszambázott a város táncparkettjén, elindult vissza, az oly’ sokszor koptatott utcákon át, hazafelé. Elcsámpázott egy bolt előtt, ahova -mivel Eszter nem csak az utcák kiválasztásában, hanem a vásárlásai színhelyéül szolgáló üzletek terén is megrögzött, így- nem tért be. Ment tovább, egyenesen az irodaház és a munkások serege felé. Át a füttyvihar kereszttüzében, de már korántsem olyan nyugalommal, viszont egyre jobban dagadó fejjel. Aztán útba ejtette a jól megszokott ABC-t. Kindertojást akart venni a Kisszerelmének, de egy darab sem volt az üzletben. Mivel olyan nem létezhet, hogy Eszter ne érjen célt, így visszatipegett az előbbi útvonalon, el a munkások előtt, harmadszor. Ekkor már extrán erősödött a füttyszó és egyre gyilkosabbak lettek a pillantásai. Kapott a boltban Kindertojást, így már nyugodtan szedhette a kis lábait hazafelé. Vagyis szedhette volna, ha szép szeme világa nem kalandozott volna el valamerre. Nem tudom, hol járt a tekintete, de hogy nem a lába elé szegeződött, annyi szent. Épp negyedszer haladt el a munkások előtt (persze az ő tekintetük nem járt kalandtúrán – az összesé rajta volt), amikor is pont előttük félig kitörte a tűzpiros cipellő sarkát… Eszter nem egy elveszett lány. Ha más már nem is fér bele a táskájába, gázspray, svájci bicska és multifunkcionális csavarhúzókészlet mindig van nála. Elővette a kis svájcit és a multifunkcióst és 1 lábon szerencsétlenkedve-egyensúlyozva-állva (hála neked, RSG-s múlt!) megszerkesztette a cipőjét. Eszter dühe ez időre elszállt, ekkor már csak röhögni tudott a munkásokra (és saját magán) – ők meg végre szóhoz sem jutottak és némán csüngtek az állványzaton.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: