Születésnapomra

“Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán…”
Hogy öregebb, az biztos. Kétség kívüli. Vitathatatlan. De hogy bölcsebb? Azt nem tudom. Azt csak remélem. Bízom benne. Ha bölcs nem is, de legalábbis érettebb. Komolyabb. Kezdem érezni az évek súlyát. Nem a ráncaimon keresztül. Nem az apró szarkalábak miatt. Nem a táskaméret-növekedés miatt a szemeim alatt. Hanem a felelősséget. Hogy véget kell vetnem a felelőtlenségnek. A könnyelműségnek. Hogy nem csak az orrom hegyéig kell lássak. Ebben segítséget is kapok. Egy új cvikker “keretei közt”. Gondolnom kell a holnapra is. És a holnaputánra. A jövőmre. Tervezni. És tenni érte. Hosszútávban gondolkodni. Nem csak a mának élni. Nem csak a pillanatnyi élvezeteknek hódolni. Kezdem azt hinni -ha a munkám gyümölcse nem is, de-, kezd benőni a fejem lágya.
Nem kértem születésnapomra tortát. Nem tartottam “zsúrt” huszonhét fiúval. Pedig szeretem őket. De már nem akarok belőlük ennyit. Már megelégszem eggyel. Vele.
A felvételi követelmény már nem ugyanaz, mint volt. Már nem annak az elvárásnak kell megfelelnie, mint az elődeinek. Nem azt a lécet kell megugornia. Más mércével mérem már a férfiakat. És a kapcsolataimat is. Ma már nem f@rokméret alapján választok. Nem tartok torna órát. Nem a lepedőakrobata-mutatvány dönti el, hogy ki megy át a vizsgán és ki bukik ki a sorból. De nem is a talajgyakorlat. És itt érzem a komolyodás igazi jeleit.
Ma már annak van a legnagyobb esélye nálam, aki nem csak egy éjszakát szeretne eltölteni velem. Aki nem csak egy megállónak tekint az életében. Aki nem gyorsvonatként akar átgázolni rajtam. Hanem akinek én vagyok a végállomás. Aki úgy érzi, rám várt eddig. Aki mellettem érzi, hogy révbe ért. Aki nem azt mondja, hogy de szép vagy. De csinos vagy. De jó tested van. De jó vagy az ágyban. Hanem aki azt mondja, hogy de jó anyuka lenne belőled. Hogy boldog lesz az a gyerek, akinek te leszel az anyja. Hogy remélem, az én gyerekem lesz az. Mert tőled akarok gyereket. Veled akarok élni. És melletted akarok megöregedni. Na, ha valaki ilyent mond, azt az Isten sem fogja megmenteni tőlem. Ő lesz a tuti befutó. Aki megnyeri a főnyereményt. A kezem. És a lábam. És minden porcikám. Engem. Ő lesz a legnagyobb vesztes…
Romantikus lettem. Érzelmes. Érzelgős. Szentimentális. De még nem szenilis. Hiába, a korral jár. Öregszem. De legközelebb csalok. Néhány gyertyát kihúzok a tortámból. Hogy kevesebb legyen. Hogy fiatalabbnak tűnjek. És holnap veszek magamnak egy ránctalanító krémet. Hátha segít valamit. Ha agyilag nem is, de legalább külsőleg. Tatarozáskorú. Megérett a renoválásra.