Péntek esti paradoxon – vasárnap délután publikálva.
Imádok fogat mosni. Nagy híve & gyakorlója vagyok a rendszeres, sűrű szájápolásnak (na persze a fogorvos látogatása azért nem tartozik ebbe a kategóriába – oda szigorúan rendszertelenül és ritkán járok…). Rendkívüli mód le lehet venni a lábamról 1-1 fogrémmel, fogkefével. Imádom tesztelni a különböző márkákat. Lecsekkolni a vájtening, és abrázió- és saverózió-ellenes, és háromfejű, és szenzitív, és ínymasszírozó, és nyelvtisztító, és stb. hatásukat. Hát, tegnap este Anyukám fog(k)rémét vettem górcső alá. Azzal mostam fogat.
Anyukámnak néha vérezget picit az ínye. Így vettem Neki egy “ne hagyja ott a fogát (a lefolyóban)” típusú fogkrémet. És gondoltam (bár az én fogaim még -le-ko-po-gom- nem akarnak hullásnak indulni) kipróbálom. Hát, mit ne mondjak…
Én aztán sokféle ízvilághoz hozzá vagyok szokva. Mindent meg lehet velem etetni (csak hús ne legyen benne, és Anyukám készítse), sok mindent kibír a gyomrom és az ízlelőbimbóim. De ez a fogkrém… Hát ez valami behatárolhatatlanul, borzasztóan, rettenetesen, szörnyen sz.r ízű volt. Első körben -miután megéreztem az illatát (vagyis ennek szaga volt, nem illata…)- visszazártam a tubust. Úgy döntöttem, nem próbálom ki. Végül mégis győzött a kíváncsiságom.
A színe olyan korallos-narancsos-pirosas volt. Nem rossz szín, de nem egy fogkrémnek. Az íze pedig valahol félúton a sós, a mentolos, a nikotinos, és az elviselhetetlen között. De nem ez volt az egészben a szörnyű. Hanem hogy dacára az ízének, nem bírtam abbahagyni a fogmosást vele. Egyszerűen nem ment. Csak mostam, sikáltam, suvickoltam a fogaim. Alul, felül, elöl, hátul. Szakadatlanul. Már hosszú percek óta gyakoroltam a szájhigiéniát, és képtelen voltam befejezni. A fogaim már csillogtak, baktériumoknak nyoma sem maradt, a fogkefe sörtéi elkoptak, és nyikorogva-sírva kérték a pihenést. De akkor sem tudtam rászánni magam az öblögetésre. Nagy sokára sikerült csak befejezni a hadműveletet. Szabályosan kényszerítenem kellett magam, hogy kiessen a fogkefe a számból (cirka 10 perc kézimunka után).
És itt jön a paradoxon: mire sikerült abbahagynom a fogmosást, addigra a sok keféléstől elkezdett vérezni -az amúgy soha nem vérző- ínyem. Még szerencse, hogy vettem ezt a fogrémet. Így van gyógymódom arra, amivel egyébként nem volt gondom. Gyógymód arra, ami saját maga (na jó, meg az én mértéktelenségem – mert az arany középút nem az én stílusom…) miatt alakult ki.
Fogínyvérzés? Fogínysorvadás? Parodontózis? Ha még nincs, vegyen Parodontax fogkrémet! És garantáltan lesz…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: