Két sötét szemű, világos elméjű Szülő gyermekeként megszülettem én, világos szemekkel és sötét elmével. [Nem értem, hogy sikerült engem megkomponálni. Mármint nem a világos szemem nem világos, mert azt odáig értem, hogy a Szüleim nem csak szexualitásukat tekintve voltak heterók. Na de hogy ilyen csillagtalan sötét éjszaka árnyalatú agy legyen a koprodukciójuk eredménye – felfog- és feldolgozhatatlan…]
Szóval, a világos szeműek “kiváltságaként”, érzékeny a szemem a fényre. Reggel, amikor felébredek, már tolom is fel a napszemüveget a kis csipásokra, és nagyjából csak este, lefekvés előtt veszem le. Ha esik, ha fúj, ha süt a nap, ha nem, rajtam mindig napszemüveg van. Van több darabom is, de szinte mindig a nagy kedvencemet hordom. Sima, egyszerű, kényelmes, fekete – nagyon szemkímélő, hatalmas, a fél arcomat eltakaró zöld lencsékkel. A lencsék színét és méretét tekintve úgy nézek ki benne, mint egy nagy bogár. De ez több okból is jó. Egyrészt szinte teljes inkognitóban létezhetek mögötte – a kutya sem ismer rám. Másrészt mivel nagyok a lencsék, felfekszik a szemüveg az arcomra, így biciklizés közben is védve vannak a szemeim a bogaraktól. Vagyis ezt gondoltam én…
…biciklizek hazafelé a boltból. Természetesen kis szemeimen a zöld lencséssel. Szám a fülemig ér, mosolygok, mert süt a nap, nehogy szomorú légy. És akkor jön egy -pechemre- darázs, nem légy. Rászállt a homlokomra. Majd onnét sikeresen beküzdötte magát a szemüvegem alá. A szemhéjamra. És nem tudott kikászálódni onnét. Én nem tudom, mit hitt. Hogy bogárnak nézett-e és tetszettem-e neki, vagy csak megijedt és kínjában-e, de azt tudom, hogy jól a szemembe vágta a fullánkját, annyi szent. (Naná, hogy utána egyből megtalálta a kiutat a szemüvegem alól…!) Úgyhogy onnantól úgy néztem ki -nem mint a félszemű, sokkal inkább-, mint valami gülüszemű küklopsz. A napszemüvegem csak félzsódérosan tudott állni a fejemen, mert a hatszorosára dagadt szememre nem tudtam rátolni…
Már csak egy púp kéne a hátamra (na hess innét, darázs!), és simán beillenék Quasimódónak…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: