…Eszter sorban áll a boltban a pénztárnál. Előtte egy fiú ácsorog. Egy helyes fiú. Aki sűrűn hátra fordul, és rá-rámosolyog Eszterre. Eszter finoman viszonozza a mosolyt, és hosszasan szemezgetnek egymással. Amikor is Eszter szeme a futószalagra téved. Ahol egy szem-egy darab műanyag kólásüveg gurul – a szalag mozgását kiegyensúlyozandó.
Egy kólát vett össz-vissz a srác. De ilyen “modern” verziójút, névre szóló csomagolásút. Amíg a kóla jobbra-balra hengergette magát, mi tovább stíröltük egymást. Egyedül az zökkentett ki a moziélményből, hogy a fiú néha rápillantott az üvegre. Gondoltam, azt figyeli, le ne guruljon. De nem azt figyelte. Hanem azt, hogy melyik fele látszik a címkének. És amikor az üveg a “rossz” felére pozicionálta be magát, a fiú vetődésszerűen fordította meg a palackot. Hogy csak a márkanév látszódjon, más ne. Na, akkor már kíváncsi lettem, mi lehet a felirat rajta. És nem is maradt előttem titok: “Szerelmem”…
Hát, egy újabb virág, ami nem nekem nyílik… De hogy őszinte legyek, nem is bánom. Elég nagy az a rét, ahol még “szüretelni” lehet. Én pedig elég türelmes vagyok. És abszolút virágkedvelő…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: