Csacsogós ajkak

Akkor ezek szerint én nagyon is élek!
…tegnap este átmentem Életem (ex)Párjához. Nem néztem sem azt, mennyi időt mutat az óra, de azt sem, hogy milyen műsorok lesznek a TV-ben a vizitálásom alatt. Így rosszkor időzítettem magam. Sikerült a Forma 1 idején beállítanom…
Ahogy odaértem, máris -szokásomhoz híven- belelendültem a traccsolásba. Ugyan láttam, hogy a meseestem csak félig nyitott fülekre talált. Életem Exe nem teljes odaadással hallgatta a szavaim, figyelme megoszlott köztem és a TV között – de én rendületlenül meséltem tovább.
-Nem zavar, hogy nézném az időmérőt?!
-Engem nem, én attól még tudok beszélni.
-Ez az én bajom is…!
-Majd megnézed holnap az ismétlést! Én viszont csak ma vagyok itt, velem csak most tudsz beszélgetni!
-Hála Istennek! Látod, ezért sem bírnék soha együtt élni veled, b.zd meg, mert te állandóan csacsogsz! Levegővétel nélkül, egy szuszra 56 kérdést felteszel, és ha nem szólok közbe, akkor még ugyanennyit ledarálsz!
-2 hónapja láttalak utoljára, jó, hogy van témám! De amúgy aggodalomra semmi ok, Édes, én sem bírnálak elviselni Téged! Szóval no para, ez a veszély, hogy odaköltözzek Hozzád, nem fenyeget!
Ezzel a mondattal a számon fogtam magam, felpattantam, és belebújtam Életem melegítőfelsőjébe.
-Most tényleg haza akarsz menni? – hallottam ki az aggodalmat a hangjából.
-Ne reménykedj, csak fázom…!
-Akkor jó!
-Jó?! Az előbb még zavart, hogy itt vagyok!
-Igen, de meg kellene írni egy levelet…
-Milyen levelet?
-Hivatalosat.
-És? Nincs kezed, Drágám?
-De, van, de te olyan gyorsan tudsz gépelni! És olyan választékosan is fogalmazol…!
-Na, még a végén kiderül, hogy szereted, hogy ilyen kis kommunikatív vagyok?!
Mintha a fogát húzták volna:
-Hát…, ja! De még azt hogy szeretném, ha tényleg csak kicsit lennél az…!