Szeretnék reggel kávét főzni. Szeretném Neked az ágyba vinni. Szeretnék míg iszod, Hozzád bújni. Szeretnélek simogatni. Szeretnélek a csókjaimmal ébresztgetni. Szeretnék a csókjaidba belefulladni. Szeretnélek öltözés közben nézni. Szeretnék mögéd állni. Szeretném a pólód felhúzni. Szeretnék a hátadra puszit adni. Szeretnélek visszavetkőztetni. Szeretnélek átkarolni. Szeretnélek nem engedni készülni. Szeretném az arcod borotvahabbal bekenni. Szeretnélek megborotválni. Szeretnék borotvahabot venni. Szeretnék Neked borotvát venni. Szeretnék a tükör elé állni. Szeretnélek hátráltatni. Szeretnélek beparfümözni. Szeretnék túl sok parfümöt Rád fújni. Szeretnék Veled együtt fogat mosni. Szeretném a fogkeféd újra cserélni. Szeretnék a fürdőben sokáig szöszmötölni. Szeretnélek kora reggel felbosszantani. Szeretnélek vidáman kiengesztelni. Szeretnélek az ajtóból visszafordítani. Szeretnélek nem engedni dolgozni. Szeretnék a küszöbön szeretkezni. Szeretnélek levetkőztetni. Szeretnék a kád szélén ülni. Szeretnélek zuhanyzás közben nézni. Szeretném a hajad megmosni. Szeretném levágni. Szeretnék Veled együtt fürödni. Szeretnék a kádba túl sok habfürdőt önteni. Szeretném a sok szappanbuborékot nehezen leöblíteni. Szeretnélek megfürdetni. Szeretnélek beszappanozni. Szeretnélek lecsutakolni. Szeretném a nyakad csókolni. Szeretnék a füledbe suttogni. Szeretnék belepuszilni. Szeretném minden porcikád megtisztogatni. Szeretném a lábam a kád szélére tenni. Szeretnék a kádban dugni. Szeretnélek betestápolózni. Szeretném a lábad bekrémezni. Szeretném masszírozni a nyakad, a vállad. Szeretném vakargatni, simogatni a hátad. Szeretném a fejem a vállgödrödbe hajtani. Szeretném az illatod érezni. Szeretnélek magamban érezni. Szeretnék így elaludni. Szeretnék Veled aludni. Szeretném a szívdobbanásod számolni. Szeretnék a hangjától megnyugodni. Szeretnék miattad aggódni. Szeretném a gyógyszered kiváltani. Szeretnélek ápolni. Szeretnék kalapkúrát tartani. Szeretném a szuszogásod hallgatni. Szeretnék a horkolásodtól nem aludni. Szeretnék az orrodra csíptetőt tenni. Szeretnék fázni, mert lehúzod rólam a takarót. Szeretnék összekuporodni, ha elfoglalod az egész ágyat. Szeretnélek ezért nem felébreszteni. Szeretnék a kispárnán veszekedni. Szeretnélek álmomban is érezni. Szeretnélek alvás közben is érinteni. Szeretnék Veled ébredni. Szeretnélek szexszel ébreszteni. Szeretném a Te arcod elsőnek megpillantani. Szeretném a ruhád kikészíteni. Szeretnélek felöltöztetni. Szeretném a zoknid felhúzni. Szeretném a cipőd bekötni. Szeretném a gallérod megigazítani. Szeretném az inged kivasalni. Szeretném “véletlenül” kiégetni. Szeretném az öltönyeid kikefélni. Szeretném a Converse-eid kisikálni. Szeretném árnyalatonként a szennyesed szétválogatni. Szeretném kimosni. Szeretnék egy piros rucit a fehérek közé bekeverni. Szeretnék a fehér ruháidból rózsaszínt csinálni. Szeretnék színsorrendben kiteregetni. Szeretném a zoknijaid összepározni. Szeretném a ruháid összehajtogatni. Szeretném illatosan helyre tenni. Szeretnék vasalni. Szeretném a gombod felvarrni. Szeretnék a kabátod zsebébe meglepiket rejteni. Szeretném a cipőid kitisztogatni. Szeretnék cipőt venni Veled. Szeretnék ruhákat venni Neked. Szeretnék sapkát és sálat venni. Szeretnék nyakkendőt venni. Szeretném én megkötni. Szeretném az öltönyödhöz kiválasztani. Szeretném néha én is felvenni. Szeretnék Neked parfümöt venni. Szeretnék utánad elpakolni. Szeretnék körülötted rendet rakni. Szeretnék takarítani. Szeretnék felmosni. Szeretném, ha összetopognád. Szeretnélek érte lecseszni. Szeretnék munka után Érted menni. Szeretnélek munka közben zavarni. Szeretném a szemüveged levenni. Szeretném a lencséit megtisztítani. Szeretnék az öledbe ülni. Szeretnék a szorításodban levegőt nem kapni. Szeretnék az asztalod alá bújni. Szeretnék az asztal tetejére ülni. Szeretnék az íróasztalodon pakolni. Szeretnék a naptáradba belefirkálni. Szeretném a tollaid elcsenni. Szeretném a sajtóközleményed átírni. Szeretném a helyesírási hibákat kijavítani. Szeretnék Veled bevásárolni. Szeretnék a szupermarketbe elmenni. Szeretnék új tányérokat venni. Szeretnék reggelit készíteni. Szeretnék pirítóst enni. Szeretnék a fokhagymaszagtól bűzölögni. Szeretnék helyes szendvicseket gyártani. Szeretnék narancsot pucolni. Szeretnék almát enni. Szeretnélek zöldségekkel etetni. Szeretnék zöldségeket beszélni. Szeretnék főzni Neked. Szeretném elsózni az ebédedet. Szeretnék húslevest főzni. Szeretnék kocsonyát dermeszteni. Szeretnék lekvárt befőzni. Szeretnék ehetetlent főzni. Szeretnék ezen nagyokat derülni. Szeretnék nevetni, amikor leeszed magad. Szeretnék ebéd után lepihenni. Szeretnék TV-t nézni. Szeretnék a film alatt félni. Szeretném a szemem a kezeddel eltakarni. Szeretnék csak ülni, és hallgatni. Szeretnék mélyen a szemedbe nézni. Szeretnélek szavak nélkül is érteni. Szeretnék összebújva olvasni. Szeretnék a kanapén a hátad mögé ülni. Szeretnélek olvasás közben ölelni. Szeretnék Rád rengeteg puszit lehelni. Szeretnék könyveket venni. Szeretném előtted kiolvasni. Szeretnék benne jegyzeteket hagyni. Szeretnék a Balaton partján ülni. Szeretném a vizet nézni. Szeretnék hattyúkat etetni. Szeretném a nádas susogását hallgatni. Szeretnék siklót látni. Szeretnék beleborzongani. Szeretnék Melletted semmitől sem félni. Szeretnék a tóra kievezni. Szeretnék verset mondani. Szeretnélek vele az őrületbe kergetni. Szeretném végig elmondani, hogy “Távolban egy fehér vitorla, kék tenger ködén átragyog. Miért indult messzi országokba? És otthonában mit hagyott?…”. Szeretnék vitorlásra szállni. Szeretném az ég és a víz kékjét egyszerre látni. Szeretném a naplementét nézni. Szeretnék korán kelni, napfelkeltét csodálni. Szeretném a Duna vizét bámulni. Szeretnék kirándulni. Szeretnék a Duna-parton elaludni. Szeretnék Veled együtt felébredni. Szeretnék hegyet mászni. Szeretnék erdőben járni. Szeretnék sétálni. Szeretnék temetőben járni. Szeretném éjjel, a kihalt utcát róni. Szeretnék kéz a kézben menni. Szeretnék Beléd karolni. Szeretném a karom a derekad köré fonni. Szeretném az embereket megbotránkoztatni. Szeretnék Veled nyilvánosan szexelni. Szeretnélek a legképtelenebb helyeken megkívánni. Szeretnék a legváratlanabb pillanatokban Neked esni. Szeretnék esőben sétálni. Szeretnék nyakamat behúzva fedett helyre szaladni. Szeretnék bőrig ázni. Szeretnék sétálni szélben. Szeretnék sétálni hóesésben. Szeretnék a metsző hidegben kint lenni. Szeretnék a hóban Veled nevetni. Szeretnék a hóban Veled feküdni. Szeretnélek hanyatt dönteni. Szeretnék Rád feküdni. Szeretnélek csókolni. Szeretnék sikítani. Szeretnék felszabadult lenni. Szeretnék semmin nem görcsölni. Szeretnélek megfürdetni benne. Szeretnék hógolyózni Veled. Szeretnélek síelés közben nézni. Szeretnék egy kávézóba télen beülni. Szeretnélek megpuszilni, amikor lekávézod az inged. Szeretnék vidáman felfogni mindent. Szeretnék forralt bort inni. Szeretnék egy hideg nap után együtt felmelegedni. Szeretnék gyertyákat gyújtani. Szeretnék karácsonyfát díszíteni. Szeretném a lakást feldíszíteni. Szeretnék villanykörtét kicserélni. Szeretnék fényfüzéreket feltenni. Szeretnék a fa mellett Veled ülni. Szeretnék Neked ajándékokat venni. Szeretném a karácsonyi ajándékod odaadni. Szeretnék új bútorokat venni. Szeretném a lakást átrendezni. Szeretném az ágyneműdet lecserélni. Szeretnék színes párnákat és plédeket venni. Szeretném a szobákat kifesteni. Szeretném a parkettát felvakszolni. Szeretnék új lámpákat venni. Szeretnék ólomkristály lámpákba beleszeretni. Szeretném a csempe fugáját fogkefével kisikálni. Szeretnék Neked örömet szerezni. Szeretném magam Veled bevackolni. Szeretnék a takaró alatt Veled együtt lenni. Szeretném a hétvégéket ágyban tölteni. Szeretnék napokig szerelmeskedni. Szeretném a meleg szobából a hóesést nézni. Szeretném a hétköznapokat ünnepként megélni. Szeretném Veled együtt a tavasz illatát érezni. Szeretném Veled együtt a táj ébredését nézni. Szeretném a virágokat nyílni látni. Szeretnék virágot ültetni. Szeretnék fát ültetni. Szeretnék füvet nyírni. Szeretnék gyümölcsöt szedni. Szeretném a létrát megfogni. Szeretném a madarak énekét hallgatni. Szeretnék madáretetőt állítani. Szeretném benne a madarakat nézni. Szeretnék hintaágyban ülni. Szeretnék nyitott ablaknál aludni. Szeretném a csillagokat nézni. Szeretném a villámokat figyelni. Szeretném az eső kopogását hallgatni. Szeretnék a dörgéstől megijedni. Szeretnék szorosan Hozzád tapadni. Szeretnék a tücskök ciripelésére elaludni. Szeretnék friss levegőre Veled felébredni. Szeretném a langy meleg simogatását Veled együtt érezni. Szeretnék Veled együtt lenni, amikor előbújik a nap. Szeretném egyszerre érezni a bőrünkön a sugarakat. Szeretném a májust Veled átélni. Szeretnék szerelmeseket látni. Szeretnék mindig szerelmes lenni. Szeretnék Belőled sosem kigyógyulni. Szeretnék mindig csillogó szemmel nézni Rád. Szeretnék mosolyogni a hangod hallatán. Szeretnék esküvőn járni. Szeretnék lakodalomban táncolni. Szeretnék cigányzenét hallani. Szeretnék orgonát szagolni. Szeretnék virágot lopni. Szeretnék hegedűszót hallani. Szeretnék szerenádozókat látni. Szeretnék zenét hallgatni. Szeretnék CD-t venni. Szeretnék otthon egy CD-t feltenni. Szeretnék a füledbe dúdolni. Szeretnék Veled koncertre elmenni. Szeretnék teli torokból énekelni. Szeretnék bort és whiskyt inni. Szeretnék becsípni. Szeretnék hátra dőlni. Szeretnék a karjaidba hullni. Szeretném magam jól érezni. Szeretnélek megpuszilni. Szeretnék kiállításokra elmenni. Szeretnék múzeumokat látogatni. Szeretnék biciklire ülni. Szeretném a Balatont körbetekerni. Szeretnék városokat nézni. Szeretnék Bécsben sétálni. Szeretnék bécsi kávét inni. Szeretnék templomokba bemenni. Szeretnék templomokat fényképezni. Szeretnék egy misét meghallgatni. Szeretnélek a padok között lopva megcsókolni. Szeretnék rendetlenül viselkedni. Szeretnék a nevetéstől pukkadozni. Szeretnék fényképezkedni. Szeretném a fényképeket albumokba beragasztani. Szeretnék rokonlátogatóba menni. Szeretnék régi fényképeket nézegetni. Szeretném a gyerekkorod megismerni. Szeretnék Rólad történeteket hallani. Szeretnélek a hátad mögött kibeszélni. Szeretnék utazni. Szeretném a kocsid lemosni. Szeretném belül kiporszívózni. Szeretném az üléseid bőrápolóval bekenni. Szeretném a hóláncod feltenni. Szeretnék Neked ásványvizet bekészíteni. Szeretnék Veled autóban ülni. Szeretnék nehezen beszállni. Szeretnék az autód magassága miatt zsörtölődni. Szeretnék vezetés közben rengeteget csacsogni. Szeretném a GPS-ed végzetesen elállítani. Szeretnék a célba nem odatalálni. Szeretnék rengeteget bóklászni. Szeretném a napszemüveged felpróbálni. Szeretném megtörölni. Szeretném titokban az enyémmel kicserélni. Szeretnék csokit csempészni a kartámaszodba. Szeretnék új DVD-t tenni a lejátszódba. Szeretnék cédulát hagyni a napellenződ visszáján. Szeretnélek vezetés közben simogatni. Szeretnék világot látni. Szeretnék mindig Veled lenni. Szeretnélek mindenhova elkísérni. Szeretném mindig gondodat viselni. Szeretnélek mindig, mindentől megóvni. Szeretnélek félteni. Szeretnélek mindentől megvédeni. Szeretnék vigyázni Rád. Szeretnék mindig jó lenni Hozzád. Szeretnélek átölelni. Szeretnélek soha nem elengedni. Szeretnélek csókolni. Szeretnélek szeretni. Szeretném a tested végig simogatni. Szeretném minden porcikád végigcsókolni. Szeretnélek kényeztetni. Szeretnék szeretkezni. Szeretnék a hátadba belekarmolni. Szeretném a feneked markolni. Szeretném kinyalni. Szeretnék eggyé olvadni Veled. Szeretnék gyereket szülni Neked. Szeretném szopni a farkadat. Szeretném, hogy nagyon megbassz. Szeretnék gyengéd lenni Hozzád. Szeretnék én lenni a szexrabszolgád. Szeretnék Veled rengeteget beszélgetni. Szeretném minden érzésedet megismerni. Szeretnék rengeteget nevetni. Szeretnélek mindig megnevettetni. Szeretnék Veled veszekedni. Szeretnék duzzogni. Szeretnék jelenetet rendezni. Szeretnék tányért tördelni. Szeretnélek a sodrodból kihozni. Szeretnék kiabálni. Szeretnék lecsillapodva Hozzád bújni. Szeretnélek az ujjam köré csavarni. Szeretnélek féltékenynek látni. Szeretnélek meghallgatni. Szeretnék Neked tanácsot adni. Szeretném eloszlatni a kételyed. Szeretném elűzni minden félelmed. Szeretnélek megnyugtatni, ha ideges vagy. Szeretnélek puhán körbevenni magammal. Szeretnék én mindig lenni Neked. Szeretném, ha mindig lennél nekem. Szeretnélek boldoggá tenni. Szeretnélek sosem látni sírni. Szeretném, ha többet sosem fájna semmi. Szeretnék az életedben ajándék lenni. Szeretnélek sosem elveszíteni. Szeretnélek örökké szeretni.
Sáska meg a drága
Ritkán csörög a telefonom. Ha mégis, akkor rittig mindig olyankor, amikor elhagyom. Pedig nem szokásom. Mindig rajtam lóg, mindig nálam van, és mindig be van kapcsolva. Sosem némítom le. Nem szeretem, ha nem vagyok elérhető. Nem bírom elviselni. Szeretem megadni az esélyt mindenkinek, hogy felhívhasson. Más kérdés, hogy utálok telefonálni, így erősen megszelektálom, hogy kinek a hívását veszem fel… De azért a lehetőség adott.
Éjszakára sem halkítom le a telefont. Csak rezgőre állítom. Aztán előfordul, hogy amikor a legeslegszebb álmaim kellős közepén kezd el rezegni, akkor félálomban egy kecses mozdulattal kinyomom -az ébresztőnek hitt rezgést…-, és ezáltal bontom a vonalat…
Tegnap este -szokásomhoz híven- későn feküdtem le nagyon. Hulla fáradt voltam, szívem szerint elvágódtam volna, mint a krumplis zsák, de nem tehettem. Mert délután lusta voltam felhúzni az ágyneműm, így késő éjjel várt rám ez a feladat. Nekiláttam felhuzatolni a friss ágyruhát, amikor is azt hallottam, hogy rezeg a telefonom. Mire odafordultam, hogy felvegyem, már elhallgatott a rezgés, és csak a sötét kijelzőt láttam. Kíváncsian oldottam fel a billentyűzárat, hogy megnézzem, kinek hiányoztam – bár ezerszázalékosan biztos voltam benne, hogy Életem Exe hívott, az Ő szokása az éjszakai cseveghetnék. Kioldottam a billentyűket, és akkor lepődtem csak meg igazán: egy nem fogadott hívásom sem volt. Pedig én kristálytisztán hallottam a rezgést… Na mindegy, betudtam a dolgot a fáradtságnak, és ráfogtam, hogy hallucinálok.
Befejeztem az ágyazást, leoltottam a villanyt, és lefeküdtem. Betakaróztam nyakig, eligazgattam a kispárnát a fejem alatt, elhelyezkedtem kényelmesen, és vártam, hogy rám zuhanjon az álom és az éjszaka. Amikor is újra meghallottam a rezgő hangot, ami ismét nem a telefonomból érkezett. Akkor már éreztem, hogy nem az álmosság űz tréfát velem, így kitakaróztam, kimásztam az ágyból és felkapcsoltam a lámpát. De nem láttam, és nem is hallottam újra a furcsa hangokat. Már kezdtem volna mégiscsak elhinni, hogy a tudatalattim sikít és üzen rezgő hang formájában alvásért, amikor is a lámpa alatt állva, egy hatalmas imádkozó sáska húzott el a fejem mellett.
Egyszerre nyugtáztam, hogy mégis jó a fülem, és mégsem bolondultam meg teljesen, illetve azt is, hogy mi a francot csináljak az éjszaka közepén egy sáskával egy légtérben?!
Felrepült a plafonra a drága, és megpihenni látszott ott. Gondoltam, ha kibírja ott az éjszakát, és nem repked a fejem fölött éjjel, hagy aludni, akkor felőlem ott maradhat. Felkenni a falra nem akartam, hisz’ erősen állatbarát vagyok, meg mégiscsak friss a festés…, de valahogy nekiállni és befogni, és kimenekíteni a csillagfényes éjszakába sem volt energiám. Úgy döntöttem, egy éjszakát mindketten kibírunk egymással.
Hát, ahogy ezt így elterveztem, és indultam volna a villanykapcsolóhoz, a sáskám -mint a Duracell-nyuszi- energikus-fáradhatatlan röpködésbe kezdett. Éreztem, hogy ha nem teszek vele valamit, akkor lehet, hogy ő túléli az éjszakát, én viszont egy szemhunyásnyit sem fogok aludni. Hirtelen nem tudtam, mitévő legyek, hogyan hatástalanítsam, amikor is megpillantottam a táskám. A kis női retikült, aminek “faltól-falig” cipzáros a szája, és ami hermetikusan (be)zárható. Hát, én hermetikusan bele is zártam a zöld szörnyeteget. Beleterelgettem a kis ájtatost a ridikülbe, és jól rácipzároztam a száját.
Gondoltam, ezzel megoldódott a probléma, végre minden zavaró körülményt kiiktattam, és nyugovóra hajthatom azt a szép és okos(…) fejem. Leoltottam a villanyt ismét, magamra húztam -jobb híján- a paplant, bevackoltam magam az ágyamba, és pillanatokon belül félálomba szenderültem.
Nyitott ablaknál alszom. És itthon elég éberen. Itthon minden apró kis zajra felébredek (mert azt hiszem, megjöttél). Minden nesz felver az álmomból, minden zörejre kiugrok az ágyból, és futok az ablakhoz, amióta megpróbáltak betörni hozzánk. A Balatonon viszont más a helyzet. Ott úgy alszom, mint akit fejbe vertek. Nyitott bejárati ajtónál, a legnagyobb viharokat is képes vagyok átaludni. Nem ébredek fel sem arra, hogy leszakad az ég, sem arra, ha úgy dörög, hogy az ágy is beleremeg, de arra sem, ha a szomszéd udvarába csap be a villám. Itthon viszont a légyzümmögéstől is kipattannak a szemeim. Hát még a szomszéd kutya ugatásától!
Már kezdtem volna elszunnyadni, amikor a síri csöndben, a néma éjszakában egyszer csak egy nagyon mély, öblös hangon a szomszéd kutya vakkantott egyet. Amúgy is mély hangja van, de ahogy ez az egy vakkantás a sötét éjszakában visszahangzott, attól egyből görcsbe rándult a gyomrom, és egyből felébredtem. Pár másodperc múlva az egy vakkantást folyamatos, hosszú, kitartó ugatás követte. Az ugatás hangján át viszont hallottam valami zeneszót is. Zenét, ami egyre erősödött, hangosodott, és közeledett. Majd egészen közelivé vált, de távolodni nem akart. Akkor kinéztem a redőny résein át, az utcára.
Egy fiú és egy lány sétáltak, majd álltak meg a házunk előtt, és közben zenét hallgattak a telefonjukról. Azt hiszem, nem ilyen hipóreklám-bőrszínűek voltak, mint én vagyok, hanem kicsit sötétebbek – habár sötétben minden tehén…
Amióta átprogramoztam itthon a TV-ket, és amióta sikerült elbaszcsiznom, hogy Nóta TV-t lehessen nézni, na, azóta kegyes hozzám a Sors, és megkímél Jollytól és az ő fantasztikus hangjától, ill. felettébb magasröptű dalszövegeitől. Hát igen, a Sors megkímél, de a csaj és a srác nem voltak ilyen nagylelkűek hozzám az éjjel. A Bulikirály című frenetikus szerzeményt bömböltették az ablakom alatt állva, és énekelve. Ami -ugyan már kezdett dagadni a fejem, de- még hagyján lett volna. Viszont amikor meghallottam, hogy a srác azt mondja a barátnőjének, hogy: “Rázzad, kicsim!”, akkor hirtelen azt hittem, hogy bőrneglizsémben átszakítom a szúnyoghálóm, kiugrok az ablakon, és úgy megrázom mindkettejüket, hogy többet eszükbe nem jut táncolni! De végül lehiggadtam. Lehűtött a friss levegő, és megkíméltem őket a kendőzetlen látványomtól.
A lányzó sem állt neki a csípőjét tekergetni az út szélén, és kisvártatva tovább is álltak az ablakom alól. Így én is visszabújtam az ágyba. Libabőrösen, vacogva húztam magamra a frissen mosott, öblítőillatú takarót, és fázósan visszafészkeltem magam a kispárnám fölé. Szerencsére az álmot sem az ágyazás, sem a sáskám, de a táncbajnokaim sem tudták kiverni a szememből. Éreztem, hogy pár perc sem kell, és én máris az igazak álmát fogom aludni. Vagyis így hittem.
Már kezdtem elszenderülni, sőt, már álomképek úsztak a szemeim elé, amikor felébredtem. Felébredtem, mert meghallottam a jól ismert rezgő hangot. A sáska nem bír magával – gondoltam…
Türelmes vagyok, meg higgadt, meg nyugodt, de egy pillanat alatt elöntött a méreg. Hogy jótett helyébe semmi jót nem várhatok?! Hogy amiért nem kentem fel a falra a kis hitbuzgómat, nem zöldítettem be vele a mázolást, ezért cserébe annyit nem képes megtenni értem, hogy hagy aludni?! Hát ez mégiscsak mindennek a teteje! Ez mégiscsak pofátlanság!
Hirtelen haragomban megfordult a fejemben, hogy megfogom a táskám, és kivágom sáskástól együtt az ablakon. De mivel utcára nyílik -nem csak a kocsmaajtó, hanem- az én szobám ablaka is, így ez a megoldás kevésbé tűnt jó ötletnek. De valamit mégiscsak ki kellett találjak, így kinyitottam a kis csipás szemeim -na nem mintha lenne összefüggés a szemeim állapota, és a fejemben levő fogaskerekek működésének sebessége között sajnos…-, és akkor vettem észre, hogy fényárba borult a szobám. Hogy világos van, holott még nem pirkadt.
A telefonom kijelzője világította be a teret, és az rezgett, nem a sáska vergődött…
Sok meglepetést nem okozott, és nagy találgatást sem igényelt, hogy rájöjjek, ki van a vonal túlvégén. Az “Emlegetett Szamár”, Életem Expárja. Sáska helyett a “Drága”.
…én is szeretlek éjjel fél 2-kor…!
Táskába zárt becsület
Rengeteg mindennek készültem már életemben. Rengeteg minden szerettem volna lenni. Rengeteg szakmával kacérkodtam. Kisgyerekkoromban -mivel számomra a felnőttek világa, a munka, a pénz, az anyagi dolgok, az ügyintézés, minden, ami a mindennapi élethez hozzátartozik és az élet része, rendkívül rémisztőnek és bonyolultnak hatottak; és már akkor sem igazán érdekelt a realista, földhöz ragadt világ, már akkor is sokkal inkább szerettem elrugaszkodni a valóság talajától- elhatároztam, hogy kakaófőzőlány leszek. Hogy majd itthon, a saját konyhánkban gyártom a kakaót, és itt szolgálom ki és itatom vele -mindenféle pénztárgépet, blokkot, adózási & számlaadási kötelezettséget, és HACCP-szabványt mellőzve- a bácsikat és a néniket. De inkább csak a bácsikat. Mert már 3 évesen is erősen bácsi-párti voltam…
Aztán szerettem volna keramikus lenni, mint a Bátyám. Vagy fodrász, mert jó a kézügyességem. Ügyvéd, mert -fogjuk rá- jól vág az eszem. Szívesen lettem volna (újság)író, mert a kommunikatív kis számban nem áll meg a szó. De gyerekorvosnak is készültem. Aztán a kézügyességem kamatoztatására -matyómintájú lyukakat fúrva- fogorvos is szerettem volna lenni. Persze a lányok álma, az óvó/tanítónői hivatás sem maradt ki nálam. És a fiúk vágya sem, az autószerelő szakma. És ami még nagyon csábított, hogy egyszer nyomozó váljon belőlem.
Hogy miért? Hát, ennek is megvan a (k)/miértje. Aki természetesen hímnemű. Mert beleszerettem egy nyomozóba. A történetet most nem mesélem el, megér egy önálló posztot. A lényeg annyi, hogy 9 éves kicsi Eszter kicsi szíve egy cirka 30+ éves(…) nyomozóért repesett, így Eszter a fejébe vette, hogy ha egyszer nagylány lesz, akkor nyomozó lesz ő is, és padlótól a plafonig csupa-csupa szívecskékbe burkolózik majd a rózsaszín függönyökkel árnyékolt nyomozói iroda, ahol a szív-glória alatt kéz a kézben, együtt teszi hűvösre a rosszfiúkat a szerelmes sztárnyomozópárunk, miközben a párkányokon galambok burukkolnak. Na, ez már folyik, Eszter, nem csak csöpög…! Kakukk! Ébresztőőő!
Hát, nem így lett. Nem lett belőlem -férfifantáziák tárgya- rendőrnő. Eddig legalábbis. Pedig lehet, hogy nem hibáztam volna nagyot, ha a Rendőrtisztire adom be a papírjaim. Mert könnyen lehet, hogy ez testhezálló munka lenne számomra. Mert imádok nyomozni. Imádok kutakodni, vájkálni, információt gyűjteni, utána járni, mélyre ásni, fejet törni, logikázni, összerakni, kisakkozni, megoldani…
…ügyintéző körúton voltam ma a városban. Hazafelé jövet még útba kellett volna ejtenem egy hivatalt, de nem éreztem túl nagy ingerenciát rá. Úgy gondoltam, nem teszek kitérőt, nem megyek el személyesen, hanem elintézem itthonról, kényelmesen, a neten a dolgot. Aztán gondoltam egyet, megembereltem magam, és mégiscsak elgurultam ebbe a sokadik bürokrácia útvesztőjébe. Miután elintéztem, amiért mentem, felültem a kis biciklimre és elkezdtem hazafelé tekerni.
A Talliánon haladtam, amikor megpillantottam egy fiút, aki mindenféle körülnézést mellőzve, nem nézve se jobbra, se balra, a parkoló autók takarásából szélsebesen rohant át a páratlan oldalról a párosra. Engem nem zavart meg az utamban, nem késztetett sem fékezésre, sem arra, hogy félre kapjam a kormányt, de mégis átfutott az agyamon, hogy mennyire felelőtlen a srác, mert csont nélkül elcsaphatta volna egy autó. Ahogy ezt végiggondoltam, valami panaszos, fájdalmas hang ütötte meg a fülem. Egy idős néni hangjára lettem figyelmes. A szavait nem értettem, csak a kétségbeesést hallottam ki belőlük. Végig sem gondoltam, hogy mi történhetett, csak azt vettem észre, hogy a biciklim 180 fokos fordulatot vesz, és máris a néni mellett vagyok:
-Aranyos, kiraboltak! Egy sötétkék pulóveres fiatalember kitépte a táskát a kezemből! Arra futott – mutatott a néni a Dési Huber köz irányába, de mivel láttam én is, így meg sem várva, hogy a néni a mondat végére érjen, már tekertem is a srác után.
Mivel jó pár másodperces időfölényt élvezett a fiú velem szemben, így biztosra vettem, hogy mire a lakótelepre érek a kis közön át, addigra nyomát sem látom, elrejtőzik a házak között. De nem így történt. Bő 30-40 méter egérutat nyerve, félig kocogva, majd -feltűnést nem keltve- sétálva haladt előttem. Próbáltam tisztes távolból követni, miközben a rendőrséget tárcsáztam. De a fiú hátra-hátrapillantott, és megismert. Felismert, hogy amikor átrohant az úton, akkor nekem eszem ágában sem volt ebbe a közbe betérni, merőben más irányba haladtam. Így, hogy megbizonyosodjon arról, őt követem-e, hátraarcot vett. Kénytelen-kelletlen én is megfordultam, utána iramodtam, és ez az irányváltoztatás egyértelművé tette számára, hogy -fülemen a telefonnal- utána koslatok. Közben nagy nehezen sikerült a rendőrséget is elérnem. Először egy hosszas automatás szöveget kellett végighallgassak a beszélgetés rögzítéséről és az elhangzottak visszahallgathatóságáról…, majd hosszú-hosszú másodpercekig a becsöngő jelzés visszhangzott a vonalban. Mire felvette a telefont az épp ügyeletes telefonközpontos, addigra a srác kőkemény iramot diktálva, fejvesztve rohant. Ugyan biciklivel voltam, de győztem tartani a tempót vele. De követtem, nem szakadtam le róla. Egészen addig, amíg észre nem vettem egy rabszállító autót. Azonnal leintettem, és amíg annyit mondtam a sofőrnek, hogy kövesse a fiút, addig szem elől tévesztettem. Elnyelte az utca forgataga és a házak tömkelege. Tettem még egy-két kört, hátha felbukkan valahol, de eredménytelenül…
Visszamentem a nénihez, aki köré addigra már egy kisebb tömeg csoportosult. Próbálták a járókelők egyszerre megnyugtatni és megvigasztalni is. Kiderült, hogy a néni 88(!) éves, és a Hunyadi utcában lakik. Csupán egy utcányira onnét, ahol megtámadták. Varrónő volt, és -hogy a kis nyugdíját kiegészítse- ma is vállal kisebb munkákat. Nem rest, nem lusta, nem sajnáltatja és nem tartatja el magát, dolgozik. 88 évesen, halálosan ízületes, ezerfelé deformált ujjakkal. Azért, hogy meg tudjon élni, és hogy segíteni tudja a -már felnőtt- gyerekeit. És akkor jön egy tizenéves gyerek, aki a legkönnyebb pénzkereseti módszert választja. Csak hogy dolgoznia ne kelljen…
Egyik pillanatban a meghatottság könnyeivel a szemében, boldogan újságolta a néni, hogy bővül a család, unoka érkezik; majd a másik pillanatban a fájdalomtól tolultak a könnyek a szemébe, amikor eszébe jutott, hogy a varrógép alsó szálai is táskájában voltak – hogyan fogja így befejezni a babakelengyét? Mert kért kölcsön egy ismerősétől két alsó szálat, hogy tudjon kis ruhácskákat varrni – onnét totyogott labilis léptekkel, botra támaszkodva(!) hazafelé, amikor a támadás érte…
Legnagyobb bánata is ez a két alsó szál volt a néninek, hogy nem fogja tudni visszaadni őket az ismerősének, akitől kapta. Vádolta magát, amiért így járt, amiért ilyen buta volt, amiért “hagyta magát” kirabolni. És szinte pár perc alatt belebetegedett a történtekbe. A szégyenbe. Hogy kölcsön kapott valamit, amire nem vigyázott. Amire nem tudott vigyázni.
Így amikor kiderült, hogy a tolvaj egy kuka tövébe hajította a táskát hiánytalan tartalmával együtt, amikor felbukkantam a nyomában, évekkel fiatalodott meg a néni. Örült, hogy meglett a táskája. A kis pattintós táska, ami még a lányáé volt. A táska, amire azóta, hogy megörökölte, varrt egy foltot, mert már megkopott az elején a bőr. Örült, hogy nem veszett el belőle semmi. Hogy megmaradt a személyi igazolványban őrzött, sok tízéves, megsárgult fekete-fehér fotó, ami a 8. osztályos fiáról készült. Hogy nem kell sok tízezer forintért új iratokat csináltatnia. Hogy nem kell zárat cseréltetnie a lakásán. Hogy nem kell attól rettegnie, hogy egyszer betör hozzá a rabló. De legfőképp az töltötte el boldogsággal, hogy nem marad szégyenben a varrógépalkatrészek miatt. És hogy elkészítheti a babaruhákat.
Örült, és végtelenül hálás volt a segítségemért. Véget nem értek a “köszönöm”-mondatai. Megadta a címét, és megígértette velem, hogy meglátogatom, mert szeretne vendégül látni. Azt nem fogadtam el. De azt is mondta, imádkozni fog értem. Minden nap. Ez viszont rám fér. Erre nem mondtam nemet…
Lehet, hogy jó bűnüldöző vált volna belőlem -ha nem jön egy rabszállító autó sem és- ha arra adtam volna a fejem. Az Ég tudja. Nem tudom. Én csak azt tudom, hogy hiányzik belőlem a szenvedély a munka iránt. Az, hogy lángolni tudjak egy szakmáért. Hogy mindent egy lapra tegyek fel. Hogy éljek-haljak egy hivatásért. Nem vagyok elvakult. Sem elhivatott. Nem vagyok ambiciózus.
Ellenben úgy vagyok, mint John Lennon. Ha megkérdezik tőlem, hogy mi akarok lenni az életben, akkor nem egy foglalkozás jut eszembe. Hanem azt válaszolom, amit ő is. Hogy csak boldog szeretnék lenni.
…és ma az voltam. Boldog voltam, hogy megmenthettem -egy megtalált táskával, benne két alsó szállal- egy idős hölgy becsületét…