{"version":"1.0","provider_name":"eszti blogja","provider_url":"https:\/\/eszti.cafeblog.hu","author_name":"e s z t i","author_url":"https:\/\/eszti.cafeblog.hu\/author\/eszti\/","title":"Be lett\u00e9l oltva...","html":"

\"08fb683e397e4fb1c32a32bf39c2e1e5\"<\/a><\/p>\r\n

Nem vagyok k\u00e9nyes. Vagyis de. Nagyon is az vagyok. K\u00e9nyes, finny\u00e1s, nyafka. Ennek ellen\u00e9re a v\u00e9rt b\u00edrom. Nincs bajom, ha sebet l\u00e1tok, nem leszek rosszul egy premier pl\u00e1nban k\u00f6zvet\u00edtett m\u0171t\u00e9t l\u00e1tt\u00e1n, az egyetemen a boncteremben sem csuklottam \u00f6ssze egyszer sem. Viszont a f\u00e1jdalmat \u00e9s a szenved\u00e9st nem b\u00edrom. Azt k\u00e9ptelen vagyok v\u00e9gign\u00e9zni vagy elviselni.\r\nEbb\u0151l kifoly\u00f3lag m\u00e9g soha \u00e9letemben nem voltam diszn\u00f3v\u00e1g\u00e1son. Nem l\u00e1ttam \u00e1llatokat le\u00f6lni, lesz\u00e1m\u00edtva, amikor egyszer a kellet\u00e9n\u00e9l kor\u00e1bban toppantunk be a Nagymam\u00e1mhoz, \u00e9s \u0150 m\u00e9g jav\u00e1ban simogatta a csirke nyak\u00e1t a m\u00e9retes konyhak\u00e9ssel... Azt hiszem, az volt a gyerekkorom legfrusztr\u00e1l\u00f3bb \u00e9lm\u00e9nye. Onnant\u00f3l fogva mindig att\u00f3l rettegtem, hogy mi lesz, ha feln\u00f6v\u00f6k, \u00e9s majd nekem is magamnak kell legyilkolnom a faz\u00e9kba val\u00f3t... H\u00e1la Istennek ez a vesz\u00e9ly nem fenyeget, mivel egyr\u00e9szt ma m\u00e1r mindent be lehet konyhak\u00e9szen is szerezni, m\u00e1sr\u00e9szt pedig abban a faz\u00e9kban, amit \u00e9n teszek fel a t\u0171zhelyre, tuti nincs egy \u00e1llat sem - max. mikrob\u00e1k a teav\u00edzben...\r\nSz\u00f3val, nem b\u00edrom sem az emberek, sem az \u00e1llatok s\u00ednyl\u0151d\u00e9s\u00e9t n\u00e9zni. A legkev\u00e9sb\u00e9 pedig a saj\u00e1t szenved\u00e9semet viselem el. Gy\u0171l\u00f6l\u00f6m az injekci\u00f3s t\u0171ket. F\u00e9lek az olt\u00e1sokt\u00f3l, a v\u00e9rv\u00e9telt\u0151l, att\u00f3l, amikor a kis b\u00fcrk\u00e9men lyukat \u00fctnek. F\u00e9lek a f\u00e1jdalomt\u00f3l. Emiatt -ha nem musz\u00e1j- nem szoktam magamb\u00f3l t\u0171p\u00e1rn\u00e1t csin\u00e1lni, \u00e9s ha lehet, mindig elsinkof\u00e1lom a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 t\u0171s-projekteket...\r\nF\u00e9l \u00e9vvel ezel\u0151tt \u00edrt a h\u00e1ziorvosom egy beutal\u00f3t teljes laborvizsg\u00e1latra. Egy ideig j\u00e1tszottam a gondolattal, hogy \u00f6sszeszedem minden b\u00e1tors\u00e1gom, felkelek hajnalok hajnal\u00e1n (na, azt hiszem, itt bukott meg a t\u00f6rt\u00e9net v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen...), \u00e9s becs\u00e1mp\u00e1zok a laborba megcsapoltatni magam. P\u00e1r h\u00f3napig gy\u0171jt\u00f6ttem a merszet, majd egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, naps\u00fct\u00e9ses j\u00faliusi d\u00e9lut\u00e1non \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, nekil\u00e1tok kiszan\u00e1lni a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1m. A p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1m, ami \u00e1lland\u00f3an k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 fontos, hivatalos pap\u00edrokkal, \u00e9s csekkel \u00e9s blokkokkal van tele, azokt\u00f3l duzzadozik \u00fagy, hogy lehetetlens\u00e9g bepatentolni. Ki\u00fcltem a nap\u00e1gyba a Balatonon, magam mell\u00e9 vettem a szemetes v\u00f6dr\u00f6t, kezembe a buksz\u00e1m, \u00e9s belekezdtem a szort\u00edroz\u00e1sba, amikor is a kezembe akadt a h\u00f3napokkal kor\u00e1bban dat\u00e1lt beutal\u00f3. Abban a pillanatban, hatalmas megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9ssel, \u00e9s k\u00e9jes vigyorral az arcomon t\u00e9ptem megannyi darabra, miszlikekre a pap\u00edrt. Boldog voltam, \u00e9s b\u00fcszke magamra, hogy hogy kicsesztem \u00e9n az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcggyel! Mert velem azt\u00e1n nem sz\u00far ki az orvos, \u00e9s nem fognak az \u00e1pol\u00f3n\u0151k sem megszadizni, mert \u00e9n ugyan el nem megyek kianaliz\u00e1ltatni magam. Az\u00f3ta is ebben a hitben \u00e9ltem, \u00e9s ezekbe az ill\u00fazi\u00f3kba ringattam magam. \u00c9s nyugodt voltam, hogy bel\u00e1that\u00f3 id\u0151n bel\u00fcl nem kell -maximum csak varr\u00f3- t\u0171 k\u00f6zel\u00e9be ker\u00fcln\u00f6m. Eg\u00e9szen eddig.\r\n\"\u00daj\" F\u00e9rfi van n\u00e1lam a l\u00e1that\u00e1ron. M\u00e9g nagyon gyerekcip\u0151ben j\u00e1r a kapcsolatunk, \u00edgy nem akarok elkiab\u00e1lni semmit, de van Valaki, akit szeretek, \u00e9s aki miatt a kis sz\u00edvem hevesebben ver. De m\u00e9g milyen hevesen - tegnap este \u00f3ta...!\r\nP\u00e1r napja besz\u00e9lt\u00fck, hogy -ugyan\u00fagy, mint engem- \u0150t is beutalta a h\u00e1ziorvosa egy pajzsmirigyvizsg\u00e1lattal kieg\u00e9sz\u00edtett teljes laborra. Miut\u00e1n kives\u00e9zt\u00fck a t\u00e9m\u00e1t, \u00e9s megt\u00e1rgyaltuk, hogy mely\u0151nknek mi\u00e9rt kell a pajzsmirigy\u00e9t g\u00f3rcs\u0151 al\u00e1 venni, feltette a keresztk\u00e9rd\u00e9st a Dr\u00e1ga. Hogy mi lenne, ha egy\u00fctt menn\u00e9nk el a laborba...?\r\nH\u00e1t, el\u0151sz\u00f6r j\u00f3 \u00f6tletnek t\u0171nt a dolog. Boldogan \u00e9s b\u00e1tran r\u00e1v\u00e1gtam, hogy j\u00f3, csapoltassuk meg magunkat egy\u00fctt! Gondoltam, hogy mint a f\u00e9rfiak nagy t\u00f6bbs\u00e9ge, biztos \u0150 is f\u00e9l a t\u0171kt\u0151l, \u00e9s rosszul van m\u00e1r a k\u00f3rh\u00e1zszagt\u00f3l is, \u00edgy majd egym\u00e1s kez\u00e9t t\u00f6rdelve, falfeh\u00e9rs\u00e9gben egym\u00e1ssal versenyezve egy\u00fctt csak-csak \u00e1tv\u00e9szelj\u00fck valahogy a kalandot. Azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6ttem, hogy mekkor\u00e1t t\u00e9vedtem! Merthogy \u0150 nem a t\u00f6bbs\u00e9get gyarap\u00edtja, hanem a kisebbs\u00e9g t\u00e1bor\u00e1t n\u00e9pes\u00edti. Azok k\u00f6z\u00e9 tartozik, akik nem menek\u00fclnek futva a vizsg\u00e1latok el\u0151l, hanem sz\u00edvesen fekszenek \u00f6nk\u00e9ntes v\u00e9rad\u00f3k\u00e9nt is a t\u0171 al\u00e1... H\u00e1t, ez m\u00e1ris \u00e1rnyalatokkal vissz\u00e1bb vett a lelkesed\u00e9semb\u0151l \u00e9s a b\u00e1tors\u00e1gomb\u00f3l!\r\nMindegy, gondoltam, maaajd eeegyszer al\u00e1vetj\u00fck egy\u00fctt magunkat ennek a laborvizsg\u00e1latnak, de az \u00fagysem most lesz. Az tuti, hogy majd csak hetek m\u00falva j\u00f6n el, addig meg sim\u00e1n felk\u00e9sz\u00edtem magam lelkiekben a megpr\u00f3b\u00e1ltat\u00e1sra. Addig \u00e1tprogramozom az agyam, \u00e9s t\u00fal fogom \u00e9lni a t\u00fal\u00e9lhetetlent. Igen, ezt k\u00e9pzeltem. Ezzel nyugtatgattam magam. Eg\u00e9szen tegnap estig. Amikor is minden b\u00e1tors\u00e1gom inamba sz\u00e1llt, \u00e9s minden nyugodts\u00e1gom szertefoszlott. Amikor kider\u00fclt, hogy holnap kora reggel v\u00e1r benn\u00fcnket a labor nagy szeretettel \u00e9s sarkig t\u00e1rt ajt\u00f3kkal...\r\nMit ne mondjak, rendk\u00edv\u00fcl vegyes \u00e9rzelmekkel viseltetek a holnap hajnali \"randink\" ir\u00e1nt. Ha tehettem volna, tegnap este m\u00e1r r\u00e9g meg\u00e1ll\u00edtottam volna az id\u0151t. Vagy legal\u00e1bbis csiga lass\u00fas\u00e1g\u00fara f\u00e9keztem volna a homokszemek perg\u00e9s\u00e9t. Hogy min\u00e9l lassabban j\u00f6jj\u00f6n el a cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k. Hogy min\u00e9l k\u00e9s\u0151bb legyen holnap. De nem tehettem. Az id\u0151 megy, a mutat\u00f3k forognak, \u00e9s a cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k reggel v\u00e9szesen k\u00f6zeleg.\r\n...baszki, Sz\u00edvem, m\u00e9nem ink\u00e1bb fagyizni h\u00edvt\u00e1l...?!?!?!<\/p>","type":"rich"}