{"version":"1.0","provider_name":"eszti blogja","provider_url":"https:\/\/eszti.cafeblog.hu","author_name":"e s z t i","author_url":"https:\/\/eszti.cafeblog.hu\/author\/eszti\/","title":"T\u00e1sk\u00e1ba z\u00e1rt becs\u00fclet","html":"
\"d53e5950e5a100af181d10a05f53cd30\"<\/a>\r\nRengeteg mindennek k\u00e9sz\u00fcltem m\u00e1r \u00e9letemben. Rengeteg minden szerettem volna lenni. Rengeteg szakm\u00e1val kac\u00e9rkodtam. Kisgyerekkoromban -mivel sz\u00e1momra a feln\u0151ttek vil\u00e1ga, a munka, a p\u00e9nz, az anyagi dolgok, az \u00fcgyint\u00e9z\u00e9s, minden, ami a mindennapi \u00e9lethez hozz\u00e1tartozik \u00e9s az \u00e9let r\u00e9sze, rendk\u00edv\u00fcl r\u00e9miszt\u0151nek \u00e9s bonyolultnak hatottak; \u00e9s m\u00e1r akkor sem igaz\u00e1n \u00e9rdekelt a realista, f\u00f6ldh\u00f6z ragadt vil\u00e1g, m\u00e1r akkor is sokkal ink\u00e1bb szerettem elrugaszkodni a val\u00f3s\u00e1g talaj\u00e1t\u00f3l- elhat\u00e1roztam, hogy kaka\u00f3f\u0151z\u0151l\u00e1ny leszek. Hogy majd itthon, a saj\u00e1t konyh\u00e1nkban gy\u00e1rtom a kaka\u00f3t, \u00e9s itt szolg\u00e1lom ki \u00e9s itatom vele -mindenf\u00e9le p\u00e9nzt\u00e1rg\u00e9pet, blokkot, ad\u00f3z\u00e1si & sz\u00e1mlaad\u00e1si k\u00f6telezetts\u00e9get, \u00e9s HACCP-szabv\u00e1nyt mell\u0151zve- a b\u00e1csikat \u00e9s a n\u00e9niket. De ink\u00e1bb csak a b\u00e1csikat. Mert m\u00e1r 3 \u00e9vesen is er\u0151sen b\u00e1csi-p\u00e1rti voltam...\r\nAzt\u00e1n szerettem volna keramikus lenni, mint a B\u00e1ty\u00e1m. Vagy fodr\u00e1sz, mert j\u00f3 a k\u00e9z\u00fcgyess\u00e9gem. \u00dcgyv\u00e9d, mert -fogjuk r\u00e1- j\u00f3l v\u00e1g az eszem. Sz\u00edvesen lettem volna (\u00fajs\u00e1g)\u00edr\u00f3, mert a kommunikat\u00edv kis sz\u00e1mban nem \u00e1ll meg a sz\u00f3. De gyerekorvosnak is k\u00e9sz\u00fcltem. Azt\u00e1n a k\u00e9z\u00fcgyess\u00e9gem kamatoztat\u00e1s\u00e1ra -maty\u00f3mint\u00e1j\u00fa lyukakat f\u00farva- fogorvos is szerettem volna lenni. Persze a l\u00e1nyok \u00e1lma, az \u00f3v\u00f3\/tan\u00edt\u00f3n\u0151i hivat\u00e1s sem maradt ki n\u00e1lam. \u00c9s a fi\u00fak v\u00e1gya sem, az aut\u00f3szerel\u0151 szakma. \u00c9s ami m\u00e9g nagyon cs\u00e1b\u00edtott, hogy egyszer nyomoz\u00f3 v\u00e1ljon bel\u0151lem.\r\nHogy mi\u00e9rt? H\u00e1t, ennek is megvan a (k)\/mi\u00e9rtje. Aki term\u00e9szetesen h\u00edmnem\u0171. Mert beleszerettem egy nyomoz\u00f3ba. A t\u00f6rt\u00e9netet most nem mes\u00e9lem el, meg\u00e9r egy \u00f6n\u00e1ll\u00f3 posztot. A l\u00e9nyeg annyi, hogy 9 \u00e9ves kicsi Eszter kicsi sz\u00edve egy cirka 30+ \u00e9ves(...) nyomoz\u00f3\u00e9rt repesett, \u00edgy Eszter a fej\u00e9be vette, hogy ha egyszer nagyl\u00e1ny lesz, akkor nyomoz\u00f3 lesz \u0151 is, \u00e9s padl\u00f3t\u00f3l a plafonig csupa-csupa sz\u00edvecsk\u00e9kbe burkol\u00f3zik majd a r\u00f3zsasz\u00edn f\u00fcgg\u00f6ny\u00f6kkel \u00e1rny\u00e9kolt nyomoz\u00f3i iroda, ahol a sz\u00edv-gl\u00f3ria alatt k\u00e9z a k\u00e9zben, egy\u00fctt teszi h\u0171v\u00f6sre a rosszfi\u00fakat a szerelmes szt\u00e1rnyomoz\u00f3p\u00e1runk, mik\u00f6zben a p\u00e1rk\u00e1nyokon galambok burukkolnak. Na, ez m\u00e1r folyik, Eszter, nem csak cs\u00f6p\u00f6g...! Kakukk! \u00c9breszt\u0151\u0151\u0151!\r\nH\u00e1t, nem \u00edgy lett. Nem lett bel\u0151lem -f\u00e9rfifant\u00e1zi\u00e1k t\u00e1rgya- rend\u0151rn\u0151. Eddig legal\u00e1bbis. Pedig lehet, hogy nem hib\u00e1ztam volna nagyot, ha a Rend\u0151rtisztire adom be a pap\u00edrjaim. Mert k\u00f6nnyen lehet, hogy ez testhez\u00e1ll\u00f3 munka lenne sz\u00e1momra. Mert im\u00e1dok nyomozni. Im\u00e1dok kutakodni, v\u00e1jk\u00e1lni, inform\u00e1ci\u00f3t gy\u0171jteni, ut\u00e1na j\u00e1rni, m\u00e9lyre \u00e1sni, fejet t\u00f6rni, logik\u00e1zni, \u00f6sszerakni, kisakkozni, megoldani...\r\n...\u00fcgyint\u00e9z\u0151 k\u00f6r\u00faton voltam ma a v\u00e1rosban. Hazafel\u00e9 j\u00f6vet m\u00e9g \u00fatba kellett volna ejtenem egy hivatalt, de nem \u00e9reztem t\u00fal nagy ingerenci\u00e1t r\u00e1. \u00dagy gondoltam, nem teszek kit\u00e9r\u0151t, nem megyek el szem\u00e9lyesen, hanem elint\u00e9zem itthonr\u00f3l, k\u00e9nyelmesen, a neten a dolgot. Azt\u00e1n gondoltam egyet, megembereltem magam, \u00e9s m\u00e9giscsak elgurultam ebbe a sokadik b\u00fcrokr\u00e1cia \u00fatveszt\u0151j\u00e9be. Miut\u00e1n elint\u00e9ztem, ami\u00e9rt mentem, fel\u00fcltem a kis biciklimre \u00e9s elkezdtem hazafel\u00e9 tekerni.\r\nA Talli\u00e1non haladtam, amikor megpillantottam egy fi\u00fat, aki mindenf\u00e9le k\u00f6r\u00fcln\u00e9z\u00e9st mell\u0151zve, nem n\u00e9zve se jobbra, se balra, a parkol\u00f3 aut\u00f3k takar\u00e1s\u00e1b\u00f3l sz\u00e9lsebesen rohant \u00e1t a p\u00e1ratlan oldalr\u00f3l a p\u00e1rosra. Engem nem zavart meg az utamban, nem k\u00e9sztetett sem f\u00e9kez\u00e9sre, sem arra, hogy f\u00e9lre kapjam a korm\u00e1nyt, de m\u00e9gis \u00e1tfutott az agyamon, hogy mennyire felel\u0151tlen a sr\u00e1c, mert csont n\u00e9lk\u00fcl elcsaphatta volna egy aut\u00f3. Ahogy ezt v\u00e9giggondoltam, valami panaszos, f\u00e1jdalmas hang \u00fct\u00f6tte meg a f\u00fclem. Egy id\u0151s n\u00e9ni hangj\u00e1ra lettem figyelmes. A szavait nem \u00e9rtettem, csak a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9st hallottam ki bel\u0151l\u00fck. V\u00e9gig sem gondoltam, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nhetett, csak azt vettem \u00e9szre, hogy a biciklim 180 fokos fordulatot vesz, \u00e9s m\u00e1ris a n\u00e9ni mellett vagyok:\r\n-Aranyos, kiraboltak! Egy s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k pul\u00f3veres fiatalember kit\u00e9pte a t\u00e1sk\u00e1t a kezemb\u0151l! Arra futott - mutatott a n\u00e9ni a D\u00e9si Huber k\u00f6z ir\u00e1ny\u00e1ba, de mivel l\u00e1ttam \u00e9n is, \u00edgy meg sem v\u00e1rva, hogy a n\u00e9ni a mondat v\u00e9g\u00e9re \u00e9rjen, m\u00e1r tekertem is a sr\u00e1c ut\u00e1n.\r\nMivel j\u00f3 p\u00e1r m\u00e1sodperces id\u0151f\u00f6l\u00e9nyt \u00e9lvezett a fi\u00fa velem szemben, \u00edgy biztosra vettem, hogy mire a lak\u00f3telepre \u00e9rek a kis k\u00f6z\u00f6n \u00e1t, addigra nyom\u00e1t sem l\u00e1tom, elrejt\u0151zik a h\u00e1zak k\u00f6z\u00f6tt. De nem \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt. B\u0151 30-40 m\u00e9ter eg\u00e9rutat nyerve, f\u00e9lig kocogva, majd -felt\u0171n\u00e9st nem keltve- s\u00e9t\u00e1lva haladt el\u0151ttem. Pr\u00f3b\u00e1ltam tisztes t\u00e1volb\u00f3l k\u00f6vetni, mik\u00f6zben a rend\u0151rs\u00e9get t\u00e1rcs\u00e1ztam. De a fi\u00fa h\u00e1tra-h\u00e1trapillantott, \u00e9s megismert. Felismert, hogy amikor \u00e1trohant az \u00faton, akkor nekem eszem \u00e1g\u00e1ban sem volt ebbe a k\u00f6zbe bet\u00e9rni, mer\u0151ben m\u00e1s ir\u00e1nyba haladtam. \u00cdgy, hogy megbizonyosodjon arr\u00f3l, \u0151t k\u00f6vetem-e, h\u00e1traarcot vett. K\u00e9nytelen-kelletlen \u00e9n is megfordultam, ut\u00e1na iramodtam, \u00e9s ez az ir\u00e1nyv\u00e1ltoztat\u00e1s egy\u00e9rtelm\u0171v\u00e9 tette sz\u00e1m\u00e1ra, hogy -f\u00fclemen a telefonnal- ut\u00e1na koslatok. K\u00f6zben nagy nehezen siker\u00fclt a rend\u0151rs\u00e9get is el\u00e9rnem. El\u0151sz\u00f6r egy hosszas automat\u00e1s sz\u00f6veget kellett v\u00e9gighallgassak a besz\u00e9lget\u00e9s r\u00f6gz\u00edt\u00e9s\u00e9r\u0151l \u00e9s az elhangzottak visszahallgathat\u00f3s\u00e1g\u00e1r\u00f3l..., majd hossz\u00fa-hossz\u00fa m\u00e1sodpercekig a becs\u00f6ng\u0151 jelz\u00e9s visszhangzott a vonalban. Mire felvette a telefont az \u00e9pp \u00fcgyeletes telefonk\u00f6zpontos, addigra a sr\u00e1c k\u0151kem\u00e9ny iramot dikt\u00e1lva, fejvesztve rohant. Ugyan biciklivel voltam, de gy\u0151ztem tartani a temp\u00f3t vele. De k\u00f6vettem, nem szakadtam le r\u00f3la. Eg\u00e9szen addig, am\u00edg \u00e9szre nem vettem egy rabsz\u00e1ll\u00edt\u00f3 aut\u00f3t. Azonnal leintettem, \u00e9s am\u00edg annyit mondtam a sof\u0151rnek, hogy k\u00f6vesse a fi\u00fat, addig szem el\u0151l t\u00e9vesztettem. Elnyelte az utca forgataga \u00e9s a h\u00e1zak t\u00f6mkelege. Tettem m\u00e9g egy-k\u00e9t k\u00f6rt, h\u00e1tha felbukkan valahol, de eredm\u00e9nytelen\u00fcl...\r\nVisszamentem a n\u00e9nihez, aki k\u00f6r\u00e9 addigra m\u00e1r egy kisebb t\u00f6meg csoportosult. Pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k a j\u00e1r\u00f3kel\u0151k egyszerre megnyugtatni \u00e9s megvigasztalni is. Kider\u00fclt, hogy a n\u00e9ni 88(!) \u00e9ves, \u00e9s a Hunyadi utc\u00e1ban lakik. Csup\u00e1n egy utc\u00e1nyira onn\u00e9t, ahol megt\u00e1madt\u00e1k. Varr\u00f3n\u0151 volt, \u00e9s -hogy a kis nyugd\u00edj\u00e1t kieg\u00e9sz\u00edtse- ma is v\u00e1llal kisebb munk\u00e1kat. Nem rest, nem lusta, nem sajn\u00e1ltatja \u00e9s nem tartatja el mag\u00e1t, dolgozik. 88 \u00e9vesen, hal\u00e1losan \u00edz\u00fcletes, ezerfel\u00e9 deform\u00e1lt ujjakkal. Az\u00e9rt, hogy meg tudjon \u00e9lni, \u00e9s hogy seg\u00edteni tudja a -m\u00e1r feln\u0151tt- gyerekeit. \u00c9s akkor j\u00f6n egy tizen\u00e9ves gyerek, aki a legk\u00f6nnyebb p\u00e9nzkereseti m\u00f3dszert v\u00e1lasztja. Csak hogy dolgoznia ne kelljen...\r\nEgyik pillanatban a meghatotts\u00e1g k\u00f6nnyeivel a szem\u00e9ben, boldogan \u00fajs\u00e1golta a n\u00e9ni, hogy b\u0151v\u00fcl a csal\u00e1d, unoka \u00e9rkezik; majd a m\u00e1sik pillanatban a f\u00e1jdalomt\u00f3l tolultak a k\u00f6nnyek a szem\u00e9be, amikor esz\u00e9be jutott, hogy a varr\u00f3g\u00e9p als\u00f3 sz\u00e1lai is t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban voltak - hogyan fogja \u00edgy befejezni a babakelengy\u00e9t? Mert k\u00e9rt k\u00f6lcs\u00f6n egy ismer\u0151s\u00e9t\u0151l k\u00e9t als\u00f3 sz\u00e1lat, hogy tudjon kis ruh\u00e1csk\u00e1kat varrni - onn\u00e9t totyogott labilis l\u00e9ptekkel, botra t\u00e1maszkodva(!) hazafel\u00e9, amikor a t\u00e1mad\u00e1s \u00e9rte...\r\nLegnagyobb b\u00e1nata is ez a k\u00e9t als\u00f3 sz\u00e1l volt a n\u00e9ninek, hogy nem fogja tudni visszaadni \u0151ket az ismer\u0151s\u00e9nek, akit\u0151l kapta. V\u00e1dolta mag\u00e1t, ami\u00e9rt \u00edgy j\u00e1rt, ami\u00e9rt ilyen buta volt, ami\u00e9rt \"hagyta mag\u00e1t\" kirabolni. \u00c9s szinte p\u00e1r perc alatt belebetegedett a t\u00f6rt\u00e9ntekbe. A sz\u00e9gyenbe. Hogy k\u00f6lcs\u00f6n kapott valamit, amire nem vigy\u00e1zott. Amire nem tudott vigy\u00e1zni.\r\n\u00cdgy amikor kider\u00fclt, hogy a tolvaj egy kuka t\u00f6v\u00e9be haj\u00edtotta a t\u00e1sk\u00e1t hi\u00e1nytalan tartalm\u00e1val egy\u00fctt, amikor felbukkantam a nyom\u00e1ban, \u00e9vekkel fiatalodott meg a n\u00e9ni. \u00d6r\u00fclt, hogy meglett a t\u00e1sk\u00e1ja. A kis pattint\u00f3s t\u00e1ska, ami m\u00e9g a l\u00e1ny\u00e1\u00e9 volt. A t\u00e1ska, amire az\u00f3ta, hogy meg\u00f6r\u00f6k\u00f6lte, varrt egy foltot, mert m\u00e1r megkopott az elej\u00e9n a b\u0151r. \u00d6r\u00fclt, hogy nem veszett el bel\u0151le semmi. Hogy megmaradt a szem\u00e9lyi igazolv\u00e1nyban \u0151rz\u00f6tt, sok t\u00edz\u00e9ves, megs\u00e1rgult fekete-feh\u00e9r fot\u00f3, ami a 8. oszt\u00e1lyos fi\u00e1r\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt. Hogy nem kell sok t\u00edzezer forint\u00e9rt \u00faj iratokat csin\u00e1ltatnia. Hogy nem kell z\u00e1rat cser\u00e9ltetnie a lak\u00e1s\u00e1n. Hogy nem kell att\u00f3l rettegnie, hogy egyszer bet\u00f6r hozz\u00e1 a rabl\u00f3. De legf\u0151k\u00e9pp az t\u00f6lt\u00f6tte el boldogs\u00e1ggal, hogy nem marad sz\u00e9gyenben a varr\u00f3g\u00e9palkatr\u00e9szek miatt. \u00c9s hogy elk\u00e9sz\u00edtheti a babaruh\u00e1kat.\r\n\u00d6r\u00fclt, \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl h\u00e1l\u00e1s volt a seg\u00edts\u00e9gem\u00e9rt. V\u00e9get nem \u00e9rtek a \"k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m\"-mondatai. Megadta a c\u00edm\u00e9t, \u00e9s meg\u00edg\u00e9rtette velem, hogy megl\u00e1togatom, mert szeretne vend\u00e9g\u00fcl l\u00e1tni. Azt nem fogadtam el. De azt is mondta, im\u00e1dkozni fog \u00e9rtem. Minden nap. Ez viszont r\u00e1m f\u00e9r. Erre nem mondtam nemet...\r\nLehet, hogy j\u00f3 b\u0171n\u00fcld\u00f6z\u0151 v\u00e1lt volna bel\u0151lem -ha nem j\u00f6n egy rabsz\u00e1ll\u00edt\u00f3 aut\u00f3 sem \u00e9s- ha arra adtam volna a fejem. Az \u00c9g tudja. Nem tudom. \u00c9n csak azt tudom, hogy hi\u00e1nyzik bel\u0151lem a szenved\u00e9ly a munka ir\u00e1nt. Az, hogy l\u00e1ngolni tudjak egy szakm\u00e1\u00e9rt. Hogy mindent egy lapra tegyek fel. Hogy \u00e9ljek-haljak egy hivat\u00e1s\u00e9rt. Nem vagyok elvakult. Sem elhivatott. Nem vagyok ambici\u00f3zus.\r\nEllenben \u00fagy vagyok, mint John Lennon. Ha megk\u00e9rdezik t\u0151lem, hogy mi akarok lenni az \u00e9letben, akkor nem egy foglalkoz\u00e1s jut eszembe. Hanem azt v\u00e1laszolom, amit \u0151 is. Hogy csak boldog szeretn\u00e9k lenni.\r\n...\u00e9s ma az voltam. Boldog voltam, hogy megmenthettem -egy megtal\u00e1lt t\u00e1sk\u00e1val, benne k\u00e9t als\u00f3 sz\u00e1llal- egy id\u0151s h\u00f6lgy becs\u00fclet\u00e9t...<\/div>","type":"rich"}