1.0eszti blogjahttps://eszti.cafeblog.hue s z t ihttps://eszti.cafeblog.hu/author/eszti/<p style="text-align: justify"><a href="https://eszti.cafeblog.hu/files/2013/06/8f989a187d47e9d92cfae483f9c9ff39.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-534" alt="8f989a187d47e9d92cfae483f9c9ff39" src="https://eszti.cafeblog.hu/files/2013/06/8f989a187d47e9d92cfae483f9c9ff39.jpg" width="550" height="777" /></a></p><p style="text-align: justify">Oké. Aláírom. Soha nem csináltam belőle titkot, hogy a saját korosztályommal nem igazán szoktam megtalálni a közös hangot. Hogy -bár nincsenek komplexusaim- mindig is a nálam kicsit idősebb férfiakhoz vonzódtam, soha nem a velem egykorúakhoz. Mert mindig abban a tévhitben éltem, hogy a komolyság és a kor egyenes arányban állnak egymással. De mindig rá kell(ett) döbbenjek, hogy ez az idea -férfiak esetében- legkevésbé sem állja meg a helyét... Ettől függetlenül én hiszek a teóriámban, és igyekszem egy delikvenst is találni, aki nem megdönt(i), hanem alátámasztja ezt az elképzelésem. Így továbbra is a nálam kicsivel idősebbek táborából szoktam szemezgetni. A kicsit idősebbekéből, nem a fél lábbal a sírban állókéból!</p><p>Mit ad Isten, csengetnek ma nálunk. Kimegyek, erre egy ismerős, idős, 80 éves(!) bácsi áll a kapuban. Nem igazán tudtam úgy első körben, hogy mit is akar? Eltévesztette a házszámot? Vagy Anyukámat keresi? De nem. Hozzám jött. Egyenesen hozzám. Direkt velem akart beszélni. És meg akart kérni valamire. Történetesen arra, hogy beszélgessek vele kicsit. Andrásról, Béláról és Leventéről.<br /> Ó, akkor már egyből tudtam, mire megy ki a játék! Egyből levágtam a szitut. Így mondtam az öregnek, hogy:<br /> -Áh, nem szimpatikusak nekem ezek a férfiak, csókolom!<br /> -De, de csak legyenek szimpatikusak!<br /> -Áh, én jobban szeretem a modernebb nevű fiúkat!<br /> -Nem úgy van az! Beszélgessünk róluk!<br /> -Hát, csókolom, hazudnék, ha azt mondanám, hogy lázba hoz a téma...<br /> -Jó, akkor azt mondja meg, milyen nap lesz holnap!<br /> -Kedd, csókolom, kedd lesz!<br /> -Nem úúúgy!<br /> -Oké, június 4.<br /> -Jaaajjj!<br /> Na, ezen a ponton megkegyelmeztem az öregnek, és nem játszottam tovább -az amúgy rendkívül hitelesen alakított- hülyét:<br /> -Trianon évfordulója lesz.<br /> -Igen. Gyásznap lesz holnap. A külföldön élő magyar szívűeknek gyásznap, az itthon élő külföldi szívűeknek ünnep.<br /> -De ugye nem azért tetszett jönni, hogy megkérjen, öltözzek feketébe?<br /> -Nem, nem azért jöttem. Fűzni szeretném.<br /> -Nem vagyok én gyöngy, csókolom, hogy fűzni lehessen!<br /> -De, de nagyon is! Maga egy gyöngy!<br /> -Hát, gyöngyike akkor sem könnyen megfűzhető!<br /> -De én szeretném elcsábítani! Szeretném elhívni magammal kirándulni. Történelmi emlékhelyeket nézni.<br /> -Hát, igazán kedves tetszik lenni, de engem ezek a történelmi helyek sajnos eléggé hidegen hagynak.<br /> -Nem úgy van az! Beszélni kell róluk, mélyebbre kell ásni a témában, és fel kell ébreszteni a kíváncsiságát!<br /> -Csókolom, az én kíváncsiságom olyan mélyen alszik, hogy még horkol is!<br /> -Elmesélem magának a történelmet, és higgye el, felébred a kíváncsisága!<br /> -Sanszosabb, hogy még én is bealszom...<br /> -Na, akkor eljön velem holnap?<br /> -Csókolom, ne haragudjon, de engem tényleg hót hidegen hagy ez a kirándulás!<br /> /Na jó, azért ez így nem igaz. Persze, hogy nem hagy hidegen, de biztos nem szegény bácsi az, akivel szívesen végigjárnám ezeket a helyeket.../<br /> -Akkor...? Mit mond?<br /> Itt már kezdtem feladni, hogy tényleg nem képes érteni a szép szóból az öreg...<br /> -Na, mit mond?<br /> -...<br /> -Mit mond? Azt, hogy menjek haza? Hogy viszontlátásra, igaz...?<br /> -Jaj, nem, dehogyis!<br /> Felderült a bácsi arca, mosolyba futott a szája, és akkor megszólaltam:<br /> -Azt, hogy CSÓKOLOM!</p><p>De ha mindez még nem lenne elég a mai napra, kaptam egy üzenetet is a kedvenc közösségimen, a facebookon. Egy általam ismeretlen, 60-as(!) férfitől. A levelében nem állt más, csak egy e-mail cím. Egy öregotthon, vagy nyugdíjasklub, vagy már nem is tudom, minek a címe - mert dühömben -miután nem éppen az etikettben megfogalmazott módon és stílusban megválaszoltam neki...- rögtön ki is töröltem az üzit. És azóta is azon gondolkodom, hogy eeez hooogy...???</p><p>Mi tagadás, szeretem én a -módjával- idősebb korosztályt, de azért a hullagyalázás és a nekrofília távol áll tőlem. A nyuggerklub meg aztán végképp. Kábé mint Mekka Jeruzsálemtől. Ettől már nekem is kinyílik a kis piros svájci a zsebemben. Ez már nálam is kiveri a biztosítékot. És nálam is bőven a "WTF" kategória határait feszegeti...</p>rich