1.0eszti blogjahttps://eszti.cafeblog.hue s z t ihttps://eszti.cafeblog.hu/author/eszti/<p style="text-align: justify"><a href="https://eszti.cafeblog.hu/files/2013/06/120823202473427062_gMrkkMfD_c.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-547" alt="120823202473427062_gMrkkMfD_c" src="https://eszti.cafeblog.hu/files/2013/06/120823202473427062_gMrkkMfD_c.jpg" width="554" height="475" /></a></p> <p style="text-align: justify">Eszter vegetáriánus. Vagyis inkább mondjuk úgy, nem eszik húst. Bár nagy ritkán azért a pármai sonka le-lecsúszik (rosseb a gyuhámat!), és a Rio Mare tonhal is leúszkál a torkomon. De mást nem vagyok hajlandó fogyasztani. Viszont a gondjaim nem csak a fogyasztással vannak. Hanem már a látvánnyal is. Ebből kifolyólag egy hely van, ahova az Istennek nem vagyok hajlandó betenni a lábam, és az a hentesüzlet. Ennek dacára ma megkaptam az ukázt: shoppingoljak fél kiló házi sertészsírt... Piacozni sem annyira szeretek, de egye fene, lementem. Ott, a piac fedett épületében, a vásárcsarnokban van több hentespult is. Gondoltam, majd ott beszerzem a szükséges mennyiségű zsiradékot. Az mégsem olyan "direkt" húsbolt, mégis nagyobb tér van, több levegő - nem lesz olyan frusztráló élmény. Ahogy beléptem az épületbe, egyből megcsapott egy meleg, büdös, szúrós, tisztító- és fertőtlenítőszerek szagával keveredett hússzag. Olyan igazán gyomorforgató fajta. Nem vagyok kényes. Pucoltam én már vendéglátóegységben hónapokon át vécét, almoltam már ki kutyát-macskát, de az ételszagokat nehezen tolerálom. Pláne az ilyent, ami hipóbukéval van átitatva. Nagy nyelések és minimális légvételek közepette kalauzoltam el magam a célom felé, közben igyekeztem a tekintetem se jobbra, se balra, csakis a járólapon futtatni, és csakis a hentes szemeiben elmélyíteni, máshova nem nézni. -Fél kiló házi sertészsírt szeretnék! -Csak egy kilót tudok adni. -Hoztam dobozt is, úgy sem lehetne csak fél kilót venni? -Nem, drága, mert ki van szerelve a kiló vödrökbe. Tanakodtam egy kicsit magamban, hogy most mitévő is legyek? Megvegyem -a fél helyett- az egy kilót? Vagy ne vegyek semennyit? Mivel nem nekem kellett - nem tudtam eldönteni. Közben az eladó azt hitte, az árat sokallom. Hogy az az oka a hezitálásomnak. -Higgye el, hölgyem, nagyon olcsón adjuk! Nálunk a legolcsóbb! Csak 600 Ft kilója. -Én elhiszem. Már csak azért is, mert nem vagyok képben zsírárak terén... -Hogyhogy? -Úgy, hogy nem élek vele. -Nem? -Nem, vegetáriánus vagyok. -Vegetáriánus? -Igen. Úgyhogy elhiheti, mekkora áldozatot és erőfeszítést kíván ez tőlem, hogy most itt vagyok... -Akkor tudja mit? Csak egy ötszázast adjon! Kegyednek olcsóbban mérem..! -Igazán köszönöm az együttérzést, nagyon kedves! Odaadom a pénzt, megkapom a kis zsíros vödröt. Ami szó szerint zsíros. Kívül-belül. -Nem kérhetnék még egy zacskót is? Nagyon zsíros a bödön... -Önnek még kettőt is adok! -Egy is bőven elég lesz, köszönöm! -Biztos benne? Szívesen adtam volna kettőt a kezébe...! -Soha ilyen biztos...! -Adja oda a vödröt, beleteszem! És bele is tette. Becsomagolta a zsíros vödröt egy tiszta szatyorba. Egy addig tiszta szatyorba, amíg a könyékig darált húsos kezeivel végig nem tapogatta a bácsi. Nesze neked, finnyás kisasszony...! ...kész szerencse hogy nem húst kellett vegyek. Ha azt is olcsón megszámította volna, akkor félő, hogy a költséghatékony bevásárlásom produktumának híg lett volna a leve. De zsírt vettem, nem húst. És ennek nem híg a leve. Semmi baja. Abszolút zsííír...</p>rich