1.0eszti blogjahttps://eszti.cafeblog.hue s z t ihttps://eszti.cafeblog.hu/author/eszti/<p style="text-align: justify"><a href="https://eszti.cafeblog.hu/files/2014/06/eb36d1f5188c611262cd29fb8d9d1554.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-725" src="https://eszti.cafeblog.hu/files/2014/06/eb36d1f5188c611262cd29fb8d9d1554.jpg" alt="eb36d1f5188c611262cd29fb8d9d1554" width="500" height="750" /></a></p> <p style="text-align: justify"><span class="userContent">Ahogy minden embernek egyedi, sajátos, csak őrá jellemző, senkivel össze nem keverhető, "ujjlenyomatszerű" illata van, ugyanígy veszik át a dolgaink, a használati tárgyaink is a szagunkat. A helyiségek, amikben sokat tartózkodunk, az autónk<span class="text_exposed_show">, mind-mind őrzik a lenyomatainkat, a kipárolgásainkat, és teszik ezáltal egyedülállóvá a teret. Életem (ex)Szerelmének a háza is ilyen. Valami megmagyarázhatatlan, semmihez sem hasonlítható illat van nála. Illat, nem szag. Bár tipikus legénylakásról van szó, ami rend és tisztaság terén nem mindig up to date (bár a hétvégén én nem sajnáltam a domesztoszt és adtam Nála a higiéniának), mégsem a takarítatlanság érződik Nála a levegőben - és nem azért, mert a szemétdomb kellős közepén néha rányom és megsziszegteti az ambipur flakonját... Mondtam is Neki, hogy: -Drágám, ha engem valaki elrabolna, és bekötött szemmel idehozna Hozzád, rögtön tudnám, hogy hol vagyok. Hogy Nálad vagyok. A válasz indulatosan érkezett, amit én az aggódás számlájára írtam: -Azt agyonverném! Eszter szíve megdobbant. A pulzusom az egekbe szökött. Előtörtek belőlem a régi szerelmes érzések. Sűrű szempilla-rebegtetésekkel próbálva a leereszkedő lila köd fátylát megbontani - csak ennyit tudtam kérdezni: -Kit vernél agyon, Szívem? Azt, aki elrabolna? A lila köd egy huszárvágással foszlott megannyi darabra: -Nem! Azt, bazd meg, aki idehozna a nyakamra! Jössz te magadtól is eleget... ...hát, azt hiszem, ezúttal csalt az a híres szimatom. Mert ennek közelről sem aggódás-szaga van... </span></span></p>rich