1.0eszti blogjahttps://eszti.cafeblog.hue s z t ihttps://eszti.cafeblog.hu/author/eszti/<a href="https://eszti.cafeblog.hu/files/2014/12/408511a41c596ab92184c423bd1d07f6.jpg"><img class="aligncenter wp-image-740 size-large" src="https://eszti.cafeblog.hu/files/2014/12/408511a41c596ab92184c423bd1d07f6-399x600.jpg" alt="" width="399" height="600" /></a>   <p style="text-align: justify"><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption">Szombat este. Eszti ül a nappaliban, -bár van fűtés, de fagyos a lelkem, így múmiaként- nyakig plédbe bugyolálva, ölében egy kétajtós szekrény méretű laptoppal, laptop peremén kávéscsészét egyensúlyozva, amikor is megcsörren a telefon. Életem Szerelme hívott. Amilyen gyorsan csak tudtam, biztonságba helyeztem a bögrém & tartalmát, kihámoztam magam a pokrócölelésből, összecsuktam a bőröndnyi laptop<span class="text_exposed_show">om, félre hajítottam, majd elvergődtem magam a telefonig, és lihegve felkaptam. -...rosszkor? - kérdezte Életem Párja. -Tudsz Te olyant, Drágám...?! -Szerintem csak olyant tudok... -Dehogyis, csak... - és akkor elmeséltem Neki az előbbi, cirka másfél percet igénybe vevő jelenetet. Életem Párja abszolút megragadta a lényegét a történetnek: -...de miért csuktad össze a laptopot?! -Hát azért, hogy ne pazarolja az áramot egy órán keresztül! -Ne reménykedj, hogy addig fogunk beszélni...! Én nem reménykedtem. Én pusztán tisztában voltam a képességeinkkel. Azzal, hogy én sem szoktam attól tartani, hogy kihűl a kis gyuhám, ha sokat jártatom a számat, de Életem sem az a szófukar típus. Mi egy óra alatt nem szoktunk tudni lezongorázni egy beszélgetést. Mi mindig úgy járunk, hogy 59 perc 59 másodpercnél szétbontja a központ a vonalat. Akkor tesz pontot a beszélgetésünkre a rendszer, amikor mi még érdemi dolgokról el sem kezdtünk tárgyalni. Ilyenkor Életem újra fel szokott hívni, majd ismételten le szoktunk nyomni egy újabb 59:59-est. De ha nagyon elemünkben vagyunk, és épp öljük egymást, akkor a 2 órányi telefonálás simán 3-3,5 órányi, a magas C hangnemében lefolytatott ereszd el a hajamat-ban manifesztálódik. Ugyan most nem állt szándékában egyikőnknek sem levisítani a frizurát a másik fejéről, tehát ha nem is maratoni beszélgetésre, de azért kicsit hosszabb csacsogásra éreztem magamban ingerenciát - ellentétben Életemmel. -Mi az, hogy ne reménykedjek?! Miért akarsz ennyire lezavarni, hova sietsz? - kérdeztem, majd abban a pillanatban jött is a felismerés: Óóó, elfelejtettem, szombat van...! Ha szombat, akkor diszkónap... Szombatonként -ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj- Életem -képességeihez mérten- kirittyenti magát, és felcsámpázik a dizsibe... Mindegy, mit sem törődve az éjszakai programjával, én heves élménybeszámolóba kezdtem a hétvége -roppantmód érdekfeszítő- történéseiről: -Képzeld el, Drágám, van egy egerünk! Sikerült vennünk egy finom sütőtököt, aminek a magjait el akartuk tenni, hogy majd a Mamával elvettessük, hát nem megette az összeset...?! Erre Anyu felállított neki többféle, különböző befogási technikával bíró csapdát, és hajtóvadászatot indított ellene...! Életem Szerelméről tudni kell, hogy -hozzám hasonlóan- abszolút állatbarát. Azt hiszem, ez a tulajdonsága nagy mértékben hozzásegítette ahhoz, hogy immáron több, mint 9 éve, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, néha lábon kihordva miattam egy-egy agyvérzést, de összességében: el tudjon viselni. Ugyan -velem ellentétben- Ő eszik húst -bár az elsőrandis buktató tesztkérdéssoromon, miszerint kocsonya-pacal-körömpörkölt jöhet-e? abszolút átment a rostán-, de nem az a csúcsragadozó, állatgyilkos fajta. Nem bántja az állatokat. Nem csapja agyon a legyet, a pókot kimenekíti a házból a szabad levegőre, de még a kertjébe tévedő siklókat sem sokszorosítja egy ásó segítségével sok rövid kis apró darabra. Legfeljebb áttelepíti a csizmánakvalókat a kert egy általam be nem botorkált zugába akkor, ha várható az érkezésem, a velem együtt járó sikítófrászt viszont szeretné megúszni. Szóval, egy szó, mint száz, biztos voltam benne, hogy állatbarát Életem velem egy húron fog pendülni, és osztja a véleményem, miszerint egérkének élnie kell. Ehhez képest: -Igaza van Anyádnak! Nincs helye az egérnek! Nem tudom, mit csinálnál, ha megrágná a fontos jegyzeteid, könyveid, vagy esetleg valamelyik ruhád? Azt hiszem, akkor te csapnád agyon! - mondta. -Drágám, Te valamit félre értettél! Nem a házban van az egér, hanem a garázsban! Nem fenyegeti veszély sem a könyveim, sem a ruháim. Az autónak a gumiját meg csak nem cakkozza ki...! Nem is értettem Életem feltételezését. Hogy juthatott eszébe, hogy a házban van az egér?! Az összes nyílászárónk hermetikusan zár, mindenhol szúnyoghálóval vagyunk körülbástyázva, egy bolha nem talál rést a pajzson, nem ám, hogy egy egér bejusson...! Meg különben is, nem vagyunk az a csótányos-bogaras népség. Nálunk mindig rend és patika tisztaság van. Nekem sem szutyokpanna a fedőnevem, Anyukám meg aztán nálam hatványozottabban rend- és tisztaságmániás. Ő azt sem tudja elviselni, amivel én azért gyakran próbálom bomlasztani a lakás Szép házak-ba való katalógusfotózhatóságát: az elől hagyott rengeteg pár cipőmmel... Cipőőrült vagyok. Rengeteg cipőm van. A cipősszekrényünket viszont nem ekkora mennyiségre kalibrálták. Képtelenség ennyi topánkát belenyomorgatni, és nem is akarok: vigyázok rájuk nagyon, és utálom, ha egymás hegyén-hátán vannak. Így szépen ki szoktam sorakoztatni a szezonnak megfelelő, épp aktuális darabokat az előszobában. A cipősszekrény mellé. És elé. És a lépcsőre. Végig szoktam velük dekorálni a lépcsőfokokat. Mindegyiket. Mindkét oldalról. Olyan szinten, hogy egy lábon szökellve lehet a végén csak közlekedni az emeletek között nálunk. Ez az, ami az én rendszeretetembe még belefér, ellentétben Anyukáméval, aki ezt a dekort és dizájnt abszolútli nem tolerálja. Ellenben nemes egyszerűséggel orvosolja...! Anyukám -Zsákos Frodó módjára- jól bevált módszerként fogni szokott egy 120 literes kukás nejlont, majd a kis cipőimet -a rajtuk fityegő elég borsos árcédulát maximális mértékben figyelmen kívül hagyva...- csöppnyi lelkiismeret-furdalás nélkül bele szokta gyűjtögetni, majd egy laza csuklómozdulattal ki szokta vágni. Mikor hova. Van, hogy az ajtó elé, a csillagos ég alá. Meg sem rezdülve azon, hogy éppen a hó esik-e, netán az eső szakad, esetleg a 40 fokos napsütés cserzi-e szikkadtra a cipellőim. Máskor a garázsba kerül a nejlon. Kivágja őket szívfájdalom nélkül... ...Életem szerelme, a beszélgetésünk 48. percében úgy döntött, eleget hallott belőlem és Little Stuart kalandjaiból, és igyekezett rövidre zárni a társalgást. Én viszont marhára szerettem volna jártatni még a kis számat, így -időhúzásként- feltettem Neki a szokásos, mindig kíváncsi kérdésem: -Mit veszel fel, Drágám? Miben mész a diszkóba? Megkérdeztem, bár biztos voltam a szokásos, sablon válaszban, amit már kaptam is: -Hát honnét tudjam én még azt?! Addig még rengeteg tennivalóm van, majd kitalálom. Nem szokta megfogadni Életem a stílustanácsaim, mégsem bírtam megállni, hogy ne osztogassak divattippeket: -Vedd fel a Dolce&Gabbana inged, Drágám! -Melyiket? -Én nem tudom, hány van, és milyenek, arra gondoltam, amelyiket tőlem kaptad. Neki dóccsegábánná inget vettem, magamnak pedig cipőt. ...és akkor tört fel bennem a felismerés: -Akkkurvaéletbe...! -Mi a baj? -Tegyük le a telefont, Drágám! -Na, még nem is tartunk a szétkapcsolásnál! Nem azt mondtad, hogy egy órára kalibráltad a beszélgetésünket? -Nem baj, tegyük le, Drágám, most!!! -Mi történt??? -A cipőim! -Na, mi van már megint a cipőiddel...?! A hanglejtéséből ítélve a lelki szemeim előtt láttam, ahogy Életem összes párszál haja az égnek mered. Ki van rám nagyon akadva a cipőgyűjtési-szenvedélyem miatt. Rendre leharapja a fejem, ha gazdagítom a kollekcióm. Mindig azt mondja, ha csak öt pár cipőt ott tudnék hagyni a cipőboltban, akkor lehetne egy normális autó a fenekem alatt. De engem ilyenekkel sajnos nem lehet motiválni. És megveszem -nem csak- azt az öt párat... Nekem egy a lényeg: a cipőm legyen méregdrága, és mindig patyolat tiszta. A többi nem számít. Az meg főleg nem, hogy egy '88-as évjáratú Wartburg Touristból botladozok kifelé - egy havi fizetésemmel a lábamon. Igen. Ahogy Ő mondaná: az eszem megvan... -Ki kell rohannom értük! -Hova??? -A garázsba! -A garázsbaaa?! -Igen! Anyám bezsákolta őket és kivágta mind a kocsi mellé! Mi van, ha megrágta őket az egér?!?!?! Nagy vigyorgás a telefonvonal túlvégén: -Mondtam én, hogy te fogod agyoncsapni azt az egeret, nem az egérfogó! -Az egeret...? Az egeret nem!</span></span></span></p> <p style="text-align: justify">...na de Anyámat...!</p>rich