eszti blogja

Valami véget ért, valami fáj…

Van a házunkkal szemben egy óvoda. Egy pici ovi, ahova én is jártam, és ahol az Anyukám is dolgozott húsz éven keresztül. Húsz éven át -leszámítva az egy-két Pécsen és Pesten töltött éveket- én mindennap átmentem Anyuhoz az oviba. Ott kezdtem a napjaimat, reggel, iskola előtt is levizitáltam, és délután, suli után is lejelentkeztem Anyumnál…. Tovább »

Most múlik pontosan

…le kellett mennem a városba. Kánikula volt, így igyekeztem minél kevesebb ruhát magamra venni. A lehető legegyszerűbben, leglengébben öltöztem fel. Semmi cicoma, semmi fodor, semmi cirkalom. A cipőmmel sem lendítettem sokat a ruhám puritánságán. Nem erőltettem tűsarkúba a lábam, egy egyszerű lapos szandált húztam. Ennek ellenére mégis nagy feltűnést keltettem. Az autósok sorra álltak meg,… Tovább »

Vonat-barátság

  Vonattal jöttem ki a Balatonra. Kaposváron, ahogy odaértem a vasútállomáshoz, észre vettem egy családot. Egy kb. 40 éves párt, egy 3 év körüli kislánnyal. A kislány is egyből kiszúrt engem, és le sem vette rólam a szemét amíg a lengőajtón át a jegypénztárhoz igyekeztem. Ők még a csomagjaikat pakolták ki a taxiból, amikor én… Tovább »

Egy szerelem margójára…

    Társkereső. Internetes. Ma már szinte nincs olyan ember (legalábbis a fiatalabb korosztályban), aki legalább egyszer ne regisztrálta volna magát -több-kevesebb sikerrel- valamelyik oldalra. Így van ezzel a lány is. Aki úgy gondolta, egyetlen esélye, hogy egy ilyen oldalon találja meg a nagy Ő-t. Nem azért, mert élőben nem mer mutatkozni, vagy nem tud… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!