eszti blogja

Ahogy minden embernek egyedi, sajátos, csak őrá jellemző, senkivel össze nem keverhető, “ujjlenyomatszerű” illata van, ugyanígy veszik át a dolgaink, a használati tárgyaink is a szagunkat. A helyiségek, amikben sokat tartózkodunk, az autónk, mind-mind őrzik a lenyomatainkat, a kipárolgásainkat, és teszik ezáltal egyedülállóvá a teret. Életem (ex)Szerelmének a háza is ilyen. Valami megmagyarázhatatlan, semmihez sem… Tovább »

Ritkán csörög a telefonom. Ha mégis, akkor rittig mindig olyankor, amikor elhagyom. Pedig nem szokásom. Mindig rajtam lóg, mindig nálam van, és mindig be van kapcsolva. Sosem némítom le. Nem szeretem, ha nem vagyok elérhető. Nem bírom elviselni. Szeretem megadni az esélyt mindenkinek, hogy felhívhasson. Más kérdés, hogy utálok telefonálni, így erősen megszelektálom, hogy kinek… Tovább »

  Nagymamám itt felejtette nálunk a műsorújságját. Gondoltam, ha már úgyis kéznél van, megnézem, mi lesz a TV-ben. Nem mintha túl sok áramot fogyasztana nálam a készülék, de mégis, a kíváncsiság nagy úr. Lapozgattam az újságot, amikor is megakadt a szemem az m1 tegnap esti programján: Tátrai Tibor koncert. Azt nem figyeltem, hogy melyik eseményről… Tovább »

  Nem vagyok hazudós. Abszolút igazságpárti vagyok, az őszinteségnek vagyok a híve. Mindig. Még akkor is, ha fáj. (Bár amikor Életem (ex)Szerelme kíméletlenül & bárdolatlanul, nyersen, egyenesen, egy az egyben vágja a pofámba a véleményét rólam, na olyankor mindig megpróbálom az ellenkező irányba presszionálni, és ennek érdekében mindig eléneklem Neki a Republic örökbecsűjét, hogy “Hazudj… Tovább »

  Akkor ezek szerint én nagyon is élek! …tegnap este átmentem Életem (ex)Párjához. Nem néztem sem azt, mennyi időt mutat az óra, de azt sem, hogy milyen műsorok lesznek a TV-ben a vizitálásom alatt. Így rosszkor időzítettem magam. Sikerült a Forma 1 idején beállítanom… Ahogy odaértem, máris -szokásomhoz híven- belelendültem a traccsolásba. Ugyan láttam, hogy… Tovább »

Állatbarát vagyok. Nem véletlenül. Önimádatból (is). Szeretem őket. Ugyan marhára tudok félni tőlük, és marha nagy pofával tudok beszólni a kutyákat póráz és / vagy szájkosár nélkül sétáltató gazdiknak (akik vérmérséklettől függően, de általában rendre felvilágosítanak arról, hogy a szájkosárra valójában kinek is lenne szüksége…), de mindezek ellenére nagyon szeretem őket. Bár nem vagyok az… Tovább »