eszti blogja

Valami véget ért, valami fáj…

Van a házunkkal szemben egy óvoda. Egy pici ovi, ahova én is jártam, és ahol az Anyukám is dolgozott húsz éven keresztül. Húsz éven át -leszámítva az egy-két Pécsen és Pesten töltött éveket- én mindennap átmentem Anyuhoz az oviba. Ott kezdtem a napjaimat, reggel, iskola előtt is levizitáltam, és délután, suli után is lejelentkeztem Anyumnál…. Tovább »

Most már fentről vigyázunk rád…

…ugyanaz a piros blúz van rajtam, amit akkor viseltem, tavaly szeptemberben. Akkor, amikor Pista bácsi elhívott egy kávéra. Szakadt az eső. Csak úgy zuhogott, és nagyon hideg volt. Gumicsizmát húztam. Tűzpiros gumicsizmát, hozzá -mérleg vagyok, lételemem a harmónia- ugyanolyan piros felsőt. Ezt a felsőt. Nem tudom, miért éppen ezt vettem föl ma, ritkán viselem. Mint… Tovább »

Vonat-barátság

  Vonattal jöttem ki a Balatonra. Kaposváron, ahogy odaértem a vasútállomáshoz, észre vettem egy családot. Egy kb. 40 éves párt, egy 3 év körüli kislánnyal. A kislány is egyből kiszúrt engem, és le sem vette rólam a szemét amíg a lengőajtón át a jegypénztárhoz igyekeztem. Ők még a csomagjaikat pakolták ki a taxiból, amikor én… Tovább »

Egy szerelem margójára…

    Társkereső. Internetes. Ma már szinte nincs olyan ember (legalábbis a fiatalabb korosztályban), aki legalább egyszer ne regisztrálta volna magát -több-kevesebb sikerrel- valamelyik oldalra. Így van ezzel a lány is. Aki úgy gondolta, egyetlen esélye, hogy egy ilyen oldalon találja meg a nagy Ő-t. Nem azért, mert élőben nem mer mutatkozni, vagy nem tud… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!