eszti blogja

Nem vagyok kényes. Vagyis de. Nagyon is az vagyok. Kényes, finnyás, nyafka. Ennek ellenére a vért bírom. Nincs bajom, ha sebet látok, nem leszek rosszul egy premier plánban közvetített műtét láttán, az egyetemen a boncteremben sem csuklottam össze egyszer sem. Viszont a fájdalmat és a szenvedést nem bírom. Azt képtelen vagyok végignézni vagy elviselni. Ebből… Tovább »

  Éjszakai ügyelet – fényes nappal… Eszter torka úgy bedagadt-gyulladt, hogy se köpni, se nyelni, de már levegőt venni sem tudott. (Gyors kiábrándítás: már tud!) Erősen bepánikoltam, hogy tyúkszaros kis életem végére egy torokgyulladás okozta fulladásos halál fog pontot tenni, így kénytelen-kelletlen, ámbár szélsebesen elkapkodtam a kis virgácsaim az orvoshoz. Vagyis az ügyeletre, mert mindez… Tovább »

  Mindig is orvos szerettem volna lenni. Na jó, azért ez így messze nem állja meg a helyét. Nem akartam én orvos lenni nagyon-nagyon sokáig. Sosem érdekelt. Sok minden szerettem volna lenni, de ez a hivatás nem vonzott. Pedig voltak a családban, a Szüleim baráti körében doktorok, akiktől gyerekkoromban kaptam kis műanyag orvosi táskát, benne… Tovább »