eszti blogja

…le kellett mennem a városba. Kánikula volt, így igyekeztem minél kevesebb ruhát magamra venni. A lehető legegyszerűbben, leglengébben öltöztem fel. Semmi cicoma, semmi fodor, semmi cirkalom. A cipőmmel sem lendítettem sokat a ruhám puritánságán. Nem erőltettem tűsarkúba a lábam, egy egyszerű lapos szandált húztam. Ennek ellenére mégis nagy feltűnést keltettem. Az autósok sorra álltak meg,… Tovább »

  Van a lány. Az ambivalens. Az ellentétes. Az ellentmondásos. A kettős. Pro is, kontra is. Vica, és verza. Sima, és fordított. Színe, és visszája. Fekete, és fehér. A gőgös, dölyfös, fennhéjázó. A szolid, szerény, kedves. A bátor. És a félénk. Az erős. És a gyenge. A céltudatos. És az elesett. A kevély. A szerény…. Tovább »

  Mindig is orvos szerettem volna lenni. Na jó, azért ez így messze nem állja meg a helyét. Nem akartam én orvos lenni nagyon-nagyon sokáig. Sosem érdekelt. Sok minden szerettem volna lenni, de ez a hivatás nem vonzott. Pedig voltak a családban, a Szüleim baráti körében doktorok, akiktől gyerekkoromban kaptam kis műanyag orvosi táskát, benne… Tovább »