eszti blogja

Ritkán csörög a telefonom. Ha mégis, akkor rittig mindig olyankor, amikor elhagyom. Pedig nem szokásom. Mindig rajtam lóg, mindig nálam van, és mindig be van kapcsolva. Sosem némítom le. Nem szeretem, ha nem vagyok elérhető. Nem bírom elviselni. Szeretem megadni az esélyt mindenkinek, hogy felhívhasson. Más kérdés, hogy utálok telefonálni, így erősen megszelektálom, hogy kinek… Tovább »

Rengeteg mindennek készültem már életemben. Rengeteg minden szerettem volna lenni. Rengeteg szakmával kacérkodtam. Kisgyerekkoromban -mivel számomra a felnőttek világa, a munka, a pénz, az anyagi dolgok, az ügyintézés, minden, ami a mindennapi élethez hozzátartozik és az élet része, rendkívül rémisztőnek és bonyolultnak hatottak; és már akkor sem igazán érdekelt a realista, földhöz ragadt világ, már… Tovább »

  Nagymamám itt felejtette nálunk a műsorújságját. Gondoltam, ha már úgyis kéznél van, megnézem, mi lesz a TV-ben. Nem mintha túl sok áramot fogyasztana nálam a készülék, de mégis, a kíváncsiság nagy úr. Lapozgattam az újságot, amikor is megakadt a szemem az m1 tegnap esti programján: Tátrai Tibor koncert. Azt nem figyeltem, hogy melyik eseményről… Tovább »

    De nagy a sövény! Nem nagy. De hatalmas! Nem baj. Le kell vágni! Nem kell. Dehogynem! Meleg van. Akkor is muszáj! Fel sem érem. Majd ágaskodsz! Hol a sövényvágó? Nem találom. Keresd jobban! Akkor sem látom. Ott kell lennie! De nincs. Akkor vágod a kézivel! Három napig tart. Nem tart addig! De nagyon… Tovább »

  Péntek délután hazafelé tartottam a városból. Ahogy tipegtem felfelé a Dózsa György utcán, és közeledtem a Sétáló utca kezdetéhez, ütős-, és fúvóshangszerek hangjára lettem figyelmes. Majd kisvártatva megpillantottam az épp akkor felsorakozó katona- és katasztrófavédő-fiúkból álló kamarazenekart. Megálltam én is mellettük, és megnéztem, ahogy ütve-fújva útnak indulnak. Míg álltak és vártak a vezényszóra, csak… Tovább »

  Este fél 11. Én a konyhában, vacsora közben. Mert hát ugye fő az egészség (illetve nem főtt semmi, szárazat ettem). Délután 6 után már egy magára, és a vonalaira valamit is adó ember nem eszik. De nem ám. Olyan korán nem. Megvárja, míg közel éjfélt üt az óra, és akkorra időzíti a nap legkiadósabb… Tovább »