eszti blogja

  Szombat este. Eszti ül a nappaliban, -bár van fűtés, de fagyos a lelkem, így múmiaként- nyakig plédbe bugyolálva, ölében egy kétajtós szekrény méretű laptoppal, laptop peremén kávéscsészét egyensúlyozva, amikor is megcsörren a telefon. Életem Szerelme hívott. Amilyen gyorsan csak tudtam, biztonságba helyeztem a bögrém & tartalmát, kihámoztam magam a pokrócölelésből, összecsuktam a bőröndnyi laptopom,… Tovább »

Van a házunkkal szemben egy óvoda. Egy pici ovi, ahova én is jártam, és ahol az Anyukám is dolgozott húsz éven keresztül. Húsz éven át -leszámítva az egy-két Pécsen és Pesten töltött éveket- én mindennap átmentem Anyuhoz az oviba. Ott kezdtem a napjaimat, reggel, iskola előtt is levizitáltam, és délután, suli után is lejelentkeztem Anyumnál…. Tovább »

Ahogy minden embernek egyedi, sajátos, csak őrá jellemző, senkivel össze nem keverhető, “ujjlenyomatszerű” illata van, ugyanígy veszik át a dolgaink, a használati tárgyaink is a szagunkat. A helyiségek, amikben sokat tartózkodunk, az autónk, mind-mind őrzik a lenyomatainkat, a kipárolgásainkat, és teszik ezáltal egyedülállóvá a teret. Életem (ex)Szerelmének a háza is ilyen. Valami megmagyarázhatatlan, semmihez sem… Tovább »

Szeretnék reggel kávét főzni. Szeretném Neked az ágyba vinni. Szeretnék míg iszod, Hozzád bújni. Szeretnélek simogatni. Szeretnélek a csókjaimmal ébresztgetni. Szeretnék a csókjaidba belefulladni. Szeretnélek öltözés közben nézni. Szeretnék mögéd állni. Szeretném a pólód felhúzni. Szeretnék a hátadra puszit adni. Szeretnélek visszavetkőztetni. Szeretnélek átkarolni. Szeretnélek nem engedni készülni. Szeretném az arcod borotvahabbal bekenni. Szeretnélek megborotválni…. Tovább »

Ritkán csörög a telefonom. Ha mégis, akkor rittig mindig olyankor, amikor elhagyom. Pedig nem szokásom. Mindig rajtam lóg, mindig nálam van, és mindig be van kapcsolva. Sosem némítom le. Nem szeretem, ha nem vagyok elérhető. Nem bírom elviselni. Szeretem megadni az esélyt mindenkinek, hogy felhívhasson. Más kérdés, hogy utálok telefonálni, így erősen megszelektálom, hogy kinek… Tovább »

Rengeteg mindennek készültem már életemben. Rengeteg minden szerettem volna lenni. Rengeteg szakmával kacérkodtam. Kisgyerekkoromban -mivel számomra a felnőttek világa, a munka, a pénz, az anyagi dolgok, az ügyintézés, minden, ami a mindennapi élethez hozzátartozik és az élet része, rendkívül rémisztőnek és bonyolultnak hatottak; és már akkor sem igazán érdekelt a realista, földhöz ragadt világ, már… Tovább »

Nem úgy van, mint régen volt. Megváltozott a világ. Felgyorsult. Az események felpörögtek, a folyamatok pedig lerövidültek. Igaz ez mindenre, de talán a legjobban az ismerkedésre, és a társkeresésre. A mai fiúk nem udvarolnak. Persze, vannak szabályt erősítő kivételek, de a többsége nem udvarol. Vagy azért, mert nem tud, nem tudja, hogyan kell, nem tudja,… Tovább »

Szeretnék laza lenni. Szeretnék fesztelen lenni. Szeretnék szertelen lenni. Olyan, aki nem törődök semmivel. Aki nem zavartatja magát semmi miatt. Akiről leperegnek a kritikák. Aki halálos békével, örök optimizmussal tudja szemlélni a dolgokat és embereket maga körül. Szeretnék olyan lenni, aki lazán kimegy az utcára mackóalsóban. Aki nem esik kétségbe, ha a tincsei összevissza állnak…. Tovább »

  Nagymamám itt felejtette nálunk a műsorújságját. Gondoltam, ha már úgyis kéznél van, megnézem, mi lesz a TV-ben. Nem mintha túl sok áramot fogyasztana nálam a készülék, de mégis, a kíváncsiság nagy úr. Lapozgattam az újságot, amikor is megakadt a szemem az m1 tegnap esti programján: Tátrai Tibor koncert. Azt nem figyeltem, hogy melyik eseményről… Tovább »

…ugyanaz a piros blúz van rajtam, amit akkor viseltem, tavaly szeptemberben. Akkor, amikor Pista bácsi elhívott egy kávéra. Szakadt az eső. Csak úgy zuhogott, és nagyon hideg volt. Gumicsizmát húztam. Tűzpiros gumicsizmát, hozzá -mérleg vagyok, lételemem a harmónia- ugyanolyan piros felsőt. Ezt a felsőt. Nem tudom, miért éppen ezt vettem föl ma, ritkán viselem. Mint… Tovább »