eszti blogja

  Éjszakai ügyelet – fényes nappal… Eszter torka úgy bedagadt-gyulladt, hogy se köpni, se nyelni, de már levegőt venni sem tudott. (Gyors kiábrándítás: már tud!) Erősen bepánikoltam, hogy tyúkszaros kis életem végére egy torokgyulladás okozta fulladásos halál fog pontot tenni, így kénytelen-kelletlen, ámbár szélsebesen elkapkodtam a kis virgácsaim az orvoshoz. Vagyis az ügyeletre, mert mindez… Tovább »

Eszter vegetáriánus. Vagyis inkább mondjuk úgy, nem eszik húst. Bár nagy ritkán azért a pármai sonka le-lecsúszik (rosseb a gyuhámat!), és a Rio Mare tonhal is leúszkál a torkomon. De mást nem vagyok hajlandó fogyasztani. Viszont a gondjaim nem csak a fogyasztással vannak. Hanem már a látvánnyal is. Ebből kifolyólag egy hely van, ahova az… Tovább »

Oké. Aláírom. Soha nem csináltam belőle titkot, hogy a saját korosztályommal nem igazán szoktam megtalálni a közös hangot. Hogy -bár nincsenek komplexusaim- mindig is a nálam kicsit idősebb férfiakhoz vonzódtam, soha nem a velem egykorúakhoz. Mert mindig abban a tévhitben éltem, hogy a komolyság és a kor egyenes arányban állnak egymással. De mindig rá kell(ett)… Tovább »

Az eszem megáll! Igen, igen, még csak most. A látszattal ellentétben -ha lassan is, de- azért eddig forogtak a fogaskerekek. De ma átmentek sezlonyrugóba. És kiakadtak. Történt ugyanis, hogy ma kaptam egy üzenetet a facebookon. Egy általam ismeretlen pasitól. Aki -mivel szépnek és szimpatikusnak talált- ismerkedni akart velem. Ha ő lett volna az első ilyen… Tovább »

  Hétvégére volt egy randim beütemezve. Megnéztem az időjárás-előrejelzést, közel 30 fokot, és verőfényes nyári meleget jósoltak. Így elhatároztam, hogy melyik szandálom és hozzá -gombhoz a kabátot- milyen ruhát fogok felvenni. Több variációját is kitaláltam az öltözékemnek, több szettet is összeállítottam, de mindegyiknek a lelke a kis fehér tűsarkúm lett volna. A tűsarkú, amit imádok…. Tovább »

  Péntek délután hazafelé tartottam a városból. Ahogy tipegtem felfelé a Dózsa György utcán, és közeledtem a Sétáló utca kezdetéhez, ütős-, és fúvóshangszerek hangjára lettem figyelmes. Majd kisvártatva megpillantottam az épp akkor felsorakozó katona- és katasztrófavédő-fiúkból álló kamarazenekart. Megálltam én is mellettük, és megnéztem, ahogy ütve-fújva útnak indulnak. Míg álltak és vártak a vezényszóra, csak… Tovább »

Hogy is szól a mondás, „Ember tervez, Isten végez”? Valahogy így… Hát, én terveztem. Több programot, több variációját is kitaláltam az időtöltésnek erre a -hosszú- hétvégére. Tervben volt, hogy lejövök a Balatonra. Aztán az is, hogy nem jövök le, otthon maradok, és elmegyek Babodra. Aztán volt egy olyan opció, hogy mégiscsak a Balatonon töltöm a… Tovább »

  Két sötét szemű, világos elméjű Szülő gyermekeként megszülettem én, világos szemekkel és sötét elmével. [Nem értem, hogy sikerült engem megkomponálni. Mármint nem a világos szemem nem világos, mert azt odáig értem, hogy a Szüleim nem csak szexualitásukat tekintve voltak heterók. Na de hogy ilyen csillagtalan sötét éjszaka árnyalatú agy legyen a koprodukciójuk eredménye –… Tovább »

  Van a lány. Az ambivalens. Az ellentétes. Az ellentmondásos. A kettős. Pro is, kontra is. Vica, és verza. Sima, és fordított. Színe, és visszája. Fekete, és fehér. A gőgös, dölyfös, fennhéjázó. A szolid, szerény, kedves. A bátor. És a félénk. Az erős. És a gyenge. A céltudatos. És az elesett. A kevély. A szerény…. Tovább »

“Tavasz van, és kitört a béke. Vadászatnak hajtás a vége…” Hát, ha engem most meghajtanának, azt hiszem, nem futnék úgy, mint a nyúl a mezőn… Nagyon el vagyok lustulva, kényelmesedve, tunyulva – de úgy döntöttem, véget vetek ennek a(z áldatlan) állapotnak. Elhatároztam, hogy mozogni, sportolni fogok. Ha nem is lesz belőlem díjnyertes olimpikon, akkor is… Tovább »