eszti blogja

Nagymamám leandere megtetvesedett. Semmi baj – gondoltam, maaajd ééén megpermetezem(!). Először is -tősgyökeres városi lévén- át kellett tanulmányoznom a permetező apparátus használati utasítását. Aztán gondosan kimértem, kikevertem (azért valami mégis ragadt rám az egyetemi évek alatt a koszon, és a fiúkon kívül…) a permetszert. Mire röpke ~3/4 óra alatt ezekkel végeztem is, feltámadt a szél…. Tovább »

  Aki egy kicsit is ismer, pontosan tudja, hogy nem vagyok sértődékeny. Bármit lehet nekem mondani, nem veszem magamra, nem haragszom meg. Egy dolgot kivéve. Ha a cipőimet éri kritika… …egy ismerősömmel beszélgettem, aki a családi vállalkozás-cukrászdájukban dolgozik. Mondtam neki, hogy szívesen lennék a helyében, el tudnám tölteni a napjaimat sütik és fagyik társaságában. Felvázoltam… Tovább »

  Figyelem! A következő sorokban a nyugalom megzavarására alkalmas, vizuális típusok számára erős látáskárosodást okozó képkockák lakoznak! Eszter lángelme. Vagyis inkább lángol a feje, mintsem elme lakozna benne… Eszter makacs. Önfejű. Szeret a saját kárán tanulni. Nem fogadja meg senki tanácsát. Pedig Gyuriét meg kellett volna. Amikor azt mondta, hogy “Ne fürgyé leee!!!”. Fürödni szerettem… Tovább »

  Le kellett mennem a városba. Elindultam. A négysávos mellett, a rendőrség előtt csámpáztam el épp. Ott, ahol pár méter hosszan (közvetlenül a Hunyadi u. után) a járda mellett a rendőrség betonfala húzódik. Én szorosan a fal mellett mentem, a táskám átvetve rajtam, a másik oldalamon, az út felől lógott. Amikor is motoszkálást hallottam a… Tovább »

…I don’t, because I’m in love with myself. Eszter meztelenre vetkőzik: Személyisége tapadó, ragaszkodó. Rendkívül ambivalens. Rengeteg ellentmondás tapasztalható nála. Szüksége van rá, hogy mindig álljanak mellette. Valakihez tartoznia kell, különben összeomlik. Akire számíthat, ahhoz a végsőkig ragaszkodik. Fontos, hogy bölcs, támogató társ legyen mellette, aki őszintén reagál a dolgaira, megóvja a kudarcoktól. Kihívó, egyenes… Tovább »

  Alapvetően szeretem a változást. Minden téren. Ha megtörik a monotonitás, nem egyhangú, unalmas, szürke az élet. Ezért szeretem az évszakok váltakozását is. Ahogy követik egymást a hónapok, ahogy változik napról-napra a környezet, a táj. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Minden évszakot szeretek. De legeslegjobban a telet. És mindent, ami ezzel jár. A reggeli… Tovább »

  Mindig is orvos szerettem volna lenni. Na jó, azért ez így messze nem állja meg a helyét. Nem akartam én orvos lenni nagyon-nagyon sokáig. Sosem érdekelt. Sok minden szerettem volna lenni, de ez a hivatás nem vonzott. Pedig voltak a családban, a Szüleim baráti körében doktorok, akiktől gyerekkoromban kaptam kis műanyag orvosi táskát, benne… Tovább »

  -…van most valakid? -Igen. -És mennyi idős? Fiatalabb nálad vagy idősebb? -Fiatalabb. -Na ugye! Bezzeg azt mondtad, sosem lesz fiatalabb barátod! -Hát, változnak az idők… -És, milyen kocsija van? -Nincs autója. -Niiincs??? Akkor mit tud, amiért beleszerettél??? -Kedves velem. Megfogja a kezem. Hozzám bújik. Puszit ad. Mosolyog rám. -Mosolyog. Akkor biztos szépek a fogai…. Tovább »

  Este fél 11. Én a konyhában, vacsora közben. Mert hát ugye fő az egészség (illetve nem főtt semmi, szárazat ettem). Délután 6 után már egy magára, és a vonalaira valamit is adó ember nem eszik. De nem ám. Olyan korán nem. Megvárja, míg közel éjfélt üt az óra, és akkorra időzíti a nap legkiadósabb… Tovább »

  Egyik délután, megyek az utcán és látom, nem figyeltek rám… Vagyis, de. Pont, hogy felfigyelt rám valaki. Egy idős néni. Aki mellett ahogy elmentem, megszólított. Vagyis csak annyit mondott, hogy “Maga különleges!”. Először azt hittem, hogy csak dörmögött valamit. Hogy nem jól hallottam, nem szavakat mondott, csak mormogott. Aztán azt, hogy összetéveszt valakivel, hisz’… Tovább »