eszti blogja

  “Megy a lány, megy az utcán. Süt a nap valahol rá…” Megy a lány. De megy ám! Koptatja a kockakövet. A nap ugyan nem süt rá, de azért a szemein ott a hatalmas, sötét lencséjű napszemüveg. Mert napszemüveg nélkül ki nem lépne az utcára. Nem is ő lenne, ha kimenne. Nem számít, hogy nem… Tovább »

  Hogy hála Istennek, vagy sem – ezt még nekem sem sikerült eldöntenem. De mindenesetre nem, én nem vagyok vörös. Én barna vagyok. (Legalábbis kívül. Belül pedig abszolút kihidrogénezett…) Pedig minden esélyem megvolt rá, hogy rőt hajjal szülessek. Apukám is vörös volt – igaz, csak gyerekkorában. Felnőttként kinőtte ezt a színt (és jórészt az összes… Tovább »

  Helló Világ! Helló blogírás! Viszlát Facebook! – Avagy a Facebooktól a Cafeblogig. Na jó, azt azért nem mondom, hogy viszlát. Nem fordulok el tőle teljesen, de a “székhelyemet” mostantól áthelyezem ide. És itt engedek betekintést az életembe, a mindennapjaimba, a mindennapi csetléseimbe-botlásaimba. És ezekkel a csetlésekkel-botlásokkal itt próbálom mosolyra és derűre fakasztani a Nagyérdeműt…. Tovább »

  Péntek esti paradoxon – vasárnap délután publikálva. Imádok fogat mosni. Nagy híve & gyakorlója vagyok a rendszeres, sűrű szájápolásnak (na persze a fogorvos látogatása azért nem tartozik ebbe a kategóriába – oda szigorúan rendszertelenül és ritkán járok…). Rendkívüli mód le lehet venni a lábamról 1-1 fogrémmel, fogkefével. Imádom tesztelni a különböző márkákat. Lecsekkolni a… Tovább »

Komolyan mondom, ha nem lenne fizikailag képtelenség, nem ütköznék korlátokba, akkor néha nagyon p….n, akarom mondani… fenékbe tudnám rúgni magam… Alapjáraton is elég rendszerető vagyok. Viszont ami a könyveket illeti, ott aztán nem ismerek tréfát. Katonás rendben sorakoznak nálam a könyvek a könyvespolcokon. Mindegyiknek megvan a maga helye, amin nem változtatok. Véletlenül sem teszem őket… Tovább »

    Társkereső. Internetes. Ma már szinte nincs olyan ember (legalábbis a fiatalabb korosztályban), aki legalább egyszer ne regisztrálta volna magát -több-kevesebb sikerrel- valamelyik oldalra. Így van ezzel a lány is. Aki úgy gondolta, egyetlen esélye, hogy egy ilyen oldalon találja meg a nagy Ő-t. Nem azért, mert élőben nem mer mutatkozni, vagy nem tud… Tovább »

    “Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán…” Hogy öregebb, az biztos. Kétség kívüli. Vitathatatlan. De hogy bölcsebb? Azt nem tudom. Azt csak remélem. Bízom benne. Ha bölcs nem is, de legalábbis érettebb. Komolyabb. Kezdem érezni az évek súlyát. Nem a ráncaimon keresztül. Nem az apró szarkalábak miatt. Nem a táskaméret-növekedés miatt… Tovább »

    …battyogtam hazafelé a temetésről. Jöttem a négysávos mellett. Komótosan, lassan, szomorúan. Hiába próbáltam magamba lelket önteni, és nem gyászos feketében látni a világot, nem sikerült. Nem tudtam még egy halovány mosolyt sem varázsolni az arcomra. Ballagtam némán, egyedül. Odaértem az inkubátorháznál lévő lámpás kereszteződéshez, ahol át akartam menni a négysávos déli oldaláról az… Tovább »

  Mai este nagy kérdése (és tanulsága…) : a citrom illatú dezodornak miért nem citrom íze van? Mert akkor nem kellett volna külön facsarnom a teámba. Ugyanis aki tátott szájjal és csukott szemekkel próbálja meg bedezodorálni a hónalját (és annyira ügyes, mint én), az könnyen úgy jár, hogy az összes finom, citrom illatú, ámbár k.rva… Tovább »

    …kimerített ez a mai temetés. Pedig nem gondoltam, hogy így lesz. Nem hittem, hogy ennyire meg fog viselni. Utolsó pillanatban döntöttem el, hogy elmegyek, nem terveztem el előre. Ugyan éreztem, hogy kutya kötelességem lenne, hogy ott legyek Judit, és a közösen eltöltött 8 év miatt, de az Anyukáját mégsem ismertem annyira, hogy biztosan… Tovább »