eszti blogja

  Nem értem az embereket. Az apákat. És az anyákat. A szülőket. Hogy miért szeretne mindegyik engem a fiának. Hogy miért az a szívük vágya, a fixa ideájuk, hogy én legyek a fiuk barátnője, felesége… Nem vagyok az a tipikusan kedves, tündi-bündi, bűbájos, mézesmázos, csupa mosoly, csupa kacagás lány. Ennek ellenére folyamatosan kapom a “van… Tovább »

  Tegnap délután (pontosítok: kora du., sőt, inkább az ebéd utáni időintervallumban) elbattyogtam a postára. Egy csomagot kívántam útjára indítani, továbbá 2 db képeslapra volt szükségem – egyiket bélyeggel kértem. A postán -nem meglepő, mikor nem?- kígyózó sorok fogadtak. Persze, ügyintéző ablak 4 volt nyitva (+2 olyan, ahova úgysem megy senki, vagy maximum óránként 1… Tovább »

  A különböző közösségi oldalaknak ma már akkora jelentősége és szerepe van. Rengeteg mindent közzé lehet rajtuk tenni, meg lehet osztani. Legyen az kép, zene, vicc, idézet, de akár felhívás, segítségkérés is. Sok esetben bizonyították már be ezek az oldalak, hogy van hasznuk, eredményük a posztoknak, a minél több megosztásnak. És annak, hogy egy cél… Tovább »

Van egy betegség. Couvade-szindróma a neve. Több ok húzódik meg a kór hátterében. Pszichoszomatikus okai vannak. A lényege annyi, hogy a férfiak -amikor a feleségük babát vár-, elkezdenek ugyanúgy viselkedni, mint a kismama. Ők is átveszik a nő szokásait, érzéseit, fájdalmait, megváltozott életkörülményeit. Ugyanazokat a tüneteket, betegségeket produkálják, és együtt változnak testileg-lelkileg a kedvessel. Én… Tovább »

Eszter útnak vált. Le kellett mennie a városba. Úgy döntött, ez alkalommal pirosba burkolja magát. Felvette a kis piros blézerét és megsétáltatta tűzpiros tűsarkúját. Ahogy így haladt, a megszokott útvonalán, a cseppet sem feltűnő ruhájában, egy házfelújítás előtt vezetett el az útja. A ház nem családi, hanem egy nagy irodaépület volt. És rengeteg munkás dolgozott… Tovább »

Voltam gyerek. Volt gyerekkorom, gyerekszobában, gyerekkönyvekkel. A gyerekszobabútor polcain ott áll(t) La Fontaine A tücsök és a hangya című kötete is. Amiből most A farkas és a daru története jutott az eszembe. A mese konzekvenciája, a jól ismert frázis: jótett helyébe jót NE várj… Szerda este 7 óra pár perc, megcsörren a telefonom. Az Exem… Tovább »

      Nem vettem észre, megpattant a blúzom varrása. Erre azt mondja a(z ex)Párom: “Ez a felső úgy hasonlít Rád!” Annyira megörültem, ritkán szokott dicsérni. Rákontráztam én is: “Ugye, szerintem is olyan Eszteres!” Pont az i-n – miközben fogja a lógó cérnaszálamat: “Ja, éppen olyan, mint Te vagy! (Agyilag) bomlott, (erkölcsileg) feslett!”... Tovább »