Tegnap délután (pontosítok: kora du., sőt, inkább az ebéd utáni időintervallumban) elbattyogtam a postára. Egy csomagot kívántam útjára indítani, továbbá 2 db képeslapra volt szükségem – egyiket bélyeggel kértem. A postán -nem meglepő, mikor nem?- kígyózó sorok fogadtak. Persze, ügyintéző ablak 4 volt nyitva (+2 olyan, ahova úgysem megy senki, vagy maximum óránként 1 delikvens látogatja) – mindegyiknél pont ugyanannyi számú ügyfél tolongott. Gyorsan végigpásztáztam a sorban állók kezét, szatyrát – ki mit, mennyit, mekkorát akar befizetni, feladni. Beálltam egy -látszólag- gyors(abb) ablakhoz. Igen ám, csak egyet nem vettem figyelembe. A postatündér kilétét. Nekem sikerült a tündérkirályfit kiválasztani. Fééérfi… Ebből sok jó nem sülhet ki, gondoltam…, de aztán meggyőztem magam, és sutba dobtam az előítéleteim (korai & kár volt…). Sorra kerültem:
-Ezt a csomagot szeretném feladni elsőbbségivel.
Átveszi, leméri, nyomkodja a számítógépet, ráragasztja az elsőbbségi matricát, majd megkérdi:
-Tudja, ugye, hogy holnapra nem fog oda érni…?
-Hogyhogy nem ér oda holnapra?! Direkt azért elsőbbségivel adom fel! – itt még nyugodt voltam.
-Ilyenkor mindenki mindent elsőbbségivel ad fel. Túl sok a küldemény, nem fogják tudni mind kikézbesíteni a kollégák!
-De akkor miért fizetem az elsőbbségi plusz költségét??? Elvileg, amit tárgynap du. 5 óráig elsőbbségi jelzéssel bocsájtok útjára, annak másnap meg kell érkeznie!
-Igen, Hölgyem, ELVILEG! Vagyis az elsőbbségi küldemények 90 %-át köteles a posta másnap kikézbesíteni. 10 % csúszhat.
Kössz, ennyit még ki tudok számolni én is… Persze visszacsinálni már nem lehetett a folyamatot, a kis kék “priorated” matrica már rajt díszelgett a pakkon, így kénytelen-kelletlen fizethettem a kétséges, vagy ki lesz ma kézbesítve, vagy nem, vagy odaér Karácsonyra, a fa alá, vagy utólag viszi a “Jézuska” különleges elbánás különlegesen magas pluszköltségét…
-Mindegy, odaér, amikor odaér – törődtem bele rezignáltan a sorsomba. Szeretnék még kérni 2 db karácsonyi képeslapot, és az egyikre bélyeget is legyen kedves!
Kiválasztottam a sok förtelmes lap közül kettő kevésbé giccseset, addig ő a bélyegekkel vesződött.
-Én csak 1 db bélyeget szeretnék!
-Ja, nem 2 lesz? De hát 2 képeslapot kért! Portósan akarja feladni a másikat?!
-Dehogy akarom portósan feladni!!! Viszont nyalni csak 1-et szeretnék! – itt már kicsit fogyatkozóban volt (nem a hold) a türelmem.
-Jó, értem, elnézést. Ugye, elsőbbségivel akarja feladni a képeslapot?
-Nem, simán szeretném feladni!
-De úgy nem fog odaérni holnapra!
-Miért, az előbb nem azt mondta, hogy az elsőbbségi levelek sem kerülnek már holnap kikézbesítésre?
-Ja, de, de…
-Ne haragudjon, de AKKOR MEG MI A FFF…RANCÉRT FIZETNÉK MÉÉÉG TÖBBET???
-Hát, végül is, igaza van, jogos…
Komolyan, most vagy én vagyok ennyire gyengeelméjű (efelől nincs kétségem…), vagy tényleg ennyire nagy a postai dömping, és ennyire le van szegény dolgozók (amúgy penge) agya amortizálva… Minden esetre kimozdított a nyugalmi állapotomból a királyfi. Azt hiszem, én meg a mögöttem tolongó népséget hoztam ki a béketűréséből. Csoda, hogy el nem küldtek -elsőbbségivel, avagy simán- melegebbre ebből a hideg télből…
