Nagymamám itt felejtette nálunk a műsorújságját. Gondoltam, ha már úgyis kéznél van, megnézem, mi lesz a TV-ben. Nem mintha túl sok áramot fogyasztana nálam a készülék, de mégis, a kíváncsiság nagy úr.
Lapozgattam az újságot, amikor is megakadt a szemem az m1 tegnap esti programján: Tátrai Tibor koncert. Azt nem figyeltem, hogy melyik eseményről készült a felvétel, koncert koncert, gondoltam; és azzal a lendülettel írtam is Életem Exének az üzenetet. Hogy 22:35-kor ne mást nézzen, hanem az m1-re kapcsoljon. Mert tudtam, hogy Ő szereti ezt a zenét.
Úgy terveztem, megnézem én is a koncertet, de végül egy könyv mellett cövekeltem le, és olvasásba merültem. Valamikor az éjszaka közepén egy telefonhívás zökkentett ki Penészlek szociográfiájából – az Ex telefonált:
-Na, hogy tetszett a koncert?
-Nem néztem meg.
-Akkor miért írtad meg nekem, hogy vetítik?
-Mert tudtam, hogy Te szereted.
-Azt hittem, te is.
-Meghallgatom, szó se róla, de azért jegyet nem vennék rá. Ha annyira szeretném, felmentem volna Veled a jubileumira Pestre.
-Most annak a felvételét adták le.
-A decemberi jubileumiét?!
-Aha! És benne voltam én is a TV-ben!
-Ja, benne voltál. Valahol a tömegben.
-Nem a tömegben, mutattak!
-Szerintem is… Sok ezer ember közül majd biztos Téged mutogattak! Nem vagy Te annyira képernyőbarát, Szívem…!
-Jó, akkor ne hidd el!
-Oké, elhiszem. Na, majd megnézlek az ismétléskor.
-Nem ismétlik.
-Dehogynem, az m2-n meg szokták ismételni az m1 műsorait.
-Hidd el, hogy nem ismétlik!
Nem hittem el. Gyorsan előkaptam újra Mama TVR Hét-jét, és elkezdtem bújni a közszolgálati adók kínálatát. Hát, be kellett lássam, közel s távol sem volt ismétlés a láthatáron. Mivel mégiscsak megskubiztam volna Életemet a képernyőn keresztül is -hátha retusálva jobban mutat-, így beütöttem a koncert címét a youtube-ba, és éjnek évadján elkezdtem koncertkisfilmeket nézni.
Ott ültem majd’ kifolyó, kiguvvadó szemekkel, amikor láss csodát, hosszú másodpercekre Életem tűnt fel a monitoron. És nézett velem farkasszemet. Face to face. Retus nélkül.
Hát, ezek után legyenek szép álmaid! És ne rémálmaid!
Elvégre nem az Elm utcában vagyunk…!
